Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Kijev őszinte lelkesedéssel fogadta Orbán Viktor szavait arról, hogy Európának szuverén Ukrajnára van szüksége – pláne, hogy mindezt Novák Katalin múlt heti, kárpátaljai és az kijevi útját követően mondta, ahol az államfő Vlagyimir Putyin felelősségét és Magyarország háborúellenes attitűdjét hangsúlyozta.
Hiába azonban az üres szavak, miközben a tettek aligha árulkodnak közeledésről.
Szijjártó Péter felháborodott azon, hogy az oroszországi magyar cégek nem működhetnek Ukrajnában is. Magyarország továbbra is megnehezíti az Ukrajna-NATO Bizottság munkáját, olyannyira, hogy Jens Stoltenberg főtitkárnak külön kellett találkoznia emiatt Dimitro Kuleba ukrán külügyminiszterrel. Orbán Viktor pedig továbbra sem támogatja a közös uniós támogatást Ukrajnának, és abban a beszédben, amelyben az ukrán szuverenitás mellett érvelt, az oroszpárti narratívát erőltette a szankciók „sikertelenségéről.”
Szasa Romancova ukrán Nobel-díjas: Orbán Viktor, hogyan állhatsz a rossz oldalon?
A háború kitörése után biztonságba helyezte anyját és kutyáját, majd jelentkezett az ukrán hadseregbe. Nevetve mondták, folytassa csak a munkáját. Szasa Romancova most szombaton a Polgári Szabadságjogok Központjának ügyvezető igazgatójaként a szervezet elnökével együtt veheti át Oslóban a Nobel-békedíjat. Az ukrán civil aktivistával kijevi irodájában beszélgettünk jó és rossz oroszokról, magyarokról és a holttestek látványáról.
