Ha gyorsan osztogatni kezdene a kormány, elfelejtenék a választók az elmúlt három évet?
Közeledik a választás, itt az idő, hogy a kormány valahogy jónak mutassa a gazdaság helyzetét. De van ennek bármi értelme?
A címben szereplő kifejezést a családban a nagymamám használta, ha valaki a nehezen összespórolt pénzecskéjén vett valami nagyon vágyottat, de élvezni aztán nem tudta. Mostanában az egészségügyet szemlélve gyakran jut eszembe a nagyika.
Két éve a magyar kormány megszűntette az egészségügyet évtizedek óta különböző módokon rohasztó hálapénzrendszert, és ezzel együtt többszörösére emelte az orvosi béreket. A döntés a Covid-járvány tetőzése idején, az egészségügyi rendszer teljes összeomlásától tartva, rendkívül gyorsan született meg, az orvosi kamara javaslatcsomagjának szinte szó szerinti átvételével. S persze, ahogy szoktuk, egy hétvége alatt lefolytattuk és megnyugtatóan lezártuk az utóbbi 50 év társadalmi vitáit is.
A belügyminisztérium által gondozott átalakítás ugyanakkor magában hordozta az emberi erőforrás szakszerű és hatékony kezelésére vonatkozó helyi filozófiát is. Az anyagi megbecsüléssel jelentős kötöttség, szolgálati jogviszony, vezénylési alávetettség (a munkavégzési hely kijelölésének joga) járt. Utóbbira most próbálnak ráerősíteni. Ez magyarázható lépés lehet egy katasztrófa szorításában, de értelmezhetetlen a szabad munkaerőáramlást garantáló Európai Unió tagjaként.
