Az orvosi béremeléshez nem kötöttek teljesítményelvárást, így azok, akik nem szeretnek vagy nem nagyon tudnak dolgozni, lazíthatnak. A magyarok továbbra is nagyon elégedetlenek az egészségüggyel, a nemrég elfogadott törvénycsomag többségében soványnak, néhány ponton kifejezetten károsnak tűnik – írja véleménycikkében Váradi Péter, a Prémium Egészségpénztár vezető stratégiai tanácsadója.
A címben szereplő kifejezést a családban a nagymamám használta, ha valaki a nehezen összespórolt pénzecskéjén vett valami nagyon vágyottat, de élvezni aztán nem tudta. Mostanában az egészségügyet szemlélve gyakran jut eszembe a nagyika.
Két éve a magyar kormány megszűntette az egészségügyet évtizedek óta különböző módokon rohasztó hálapénzrendszert, és ezzel együtt többszörösére emelte az orvosi béreket. A döntés a Covid-járvány tetőzése idején, az egészségügyi rendszer teljes összeomlásától tartva, rendkívül gyorsan született meg, az orvosi kamara javaslatcsomagjának szinte szó szerinti átvételével. S persze, ahogy szoktuk, egy hétvége alatt lefolytattuk és megnyugtatóan lezártuk az utóbbi 50 év társadalmi vitáit is.
A belügyminisztérium által gondozott átalakítás ugyanakkor magában hordozta az emberi erőforrás szakszerű és hatékony kezelésére vonatkozó helyi filozófiát is. Az anyagi megbecsüléssel jelentős kötöttség, szolgálati jogviszony, vezénylési alávetettség (a munkavégzési hely kijelölésének joga) járt. Utóbbira most próbálnak ráerősíteni. Ez magyarázható lépés lehet egy katasztrófa szorításában, de értelmezhetetlen a szabad munkaerőáramlást garantáló Európai Unió tagjaként.
A 30 százalékos vámfenyegetés megfelezéséért cserébe az unió vállalta, hogy 750 milliárd dollárért vesz energiát az USA-tól, és 600 milliárd dollárnyi új befektetést hajt végre az Egyesült Államokban.
A könnyűzene mindig is elitellenes volt – véli a szociológus-médiakutató és egyben punkzenész.
