Az akkumulátorokra szavaz az EU, és ezzel sokan jól járhatnak

Több mint tízszeresére nő az akkumulátorok iránti igény 2030-ra, ha hinni lehet a piaci becsléseknek, így egyáltalán nem mindegy, hogy milyenek lesznek ezek az eszközök, s honnan jönnek. Ezt felismerve az Európai Unió is új szabályozást alkot, amely a villanyautóktól az e-rollereken keresztül az okostelefonokig meghatározná, hogy hol, milyen forrásokból származó alapanyagokból és milyen nyersanyagbeszerzési elvek mellett gyártják, majd hasznosítják újra az áramforrásokat a közösségben.

Brüsszel serkentené a piaci versenyt, de közben helyzetbe hozná az EU-beli szereplőket. Az elektromobilitásról szóló hangzatos lózungokkal szemben ugyanis a kijózanító valóság az, hogy Európa akkumulátor-értéklánca masszívan importfüggő, miközben globális értelemben is érdemi tömeggyártás egyelőre nincs is a kontinensen. Lítiumból teljes mértékben, grafitból 98 százalékban, kobaltból pedig 86 százalékban behozatalra szorulnak a huszonhetek, ráadásul a beszerzési források is igen koncentráltak. Chiléből jön a lítium 78 százaléka, a Kongói Demokratikus Köztársaságból a kobalt 68, Kínából pedig a grafit 47 százaléka.

Ez egyszerre jelent gazdasági és geopolitikai kockázatot Európa nézőpontjából.