Lukácsi Katalin: Ideje a számvetésnek

Úgy érzem magam, mint a tévészékház ostroma után, 2006. szeptember 18-a késő éjszakáján. Sokkban sétáltam haza a váratlanul erőszakba torkollt este után, és megdöbbenve hallgattam a rádióban, hogy a politikusok úgy nyilatkoztak, mintha mi se történt volna. Mutogatás, felelősséghárítás, zavarodottság. Senki le nem mondott, senki magába nem szállt, senkitől nem hallottam egy őszinte szót. Egyedül Sólyom László akkori köztársasági elnök emelkedett el önös és pártpoltikai érdekektől.

Itt vagyunk tizenkét év – általunk csapnivalónak ítélt – Fidesz-kormányzás után, erre ez a csapnivalóan kormányzó Fidesz még növelni is tudta a szavazótáborát a tizenkét évvel ezelőtti, kezdeti nagy sikeréhez képest. Ez a kataklizma a tévészékház ostromához mérhető. Hárommillióan szavaztak a kormánypártokra, a kihívót képező tömbre alig kétmillióan.

Tóta W.: A dilivonaton nincsen fék

Nem tudjuk, szól-e másról ez a kurva ország, mint nyerni, lopni, uraskodni. Nem tudhatom, Orbánnak e tájék mit jelent. Akar-e tőle bármit? Tervezi-e tizenkét év uralom után végre megművelni? Vélemény.