Krahulcsán Zsolt történész: Biszku egy gépezet részeként cselekedett, ám fontos fogaskerék volt

HVG: Vallásos nevelésben részesült, még az is felmerült, hogy Biszku Béla pap lesz. Miért lépett át mégis a kommunista mozgalomba?

Krahulcsán Zsolt: Keveset tudunk az ifjúkoráról. Egy apró beregi faluból, a mai Márokpapiról származott, igen szegény családból, majd Pestre jöttek a jobb élet reményében. De már akkor megmutatkozott a későbbi belügyminiszter egyik legfőbb jellemvonása, a fegyelmezettség. Iskolai dolgozataiból, értesítőiből kiderült, hogy pontosan visszamondta a kor nemzeti, irredenta ideológiáját, nem volt benne lázadás a rendszerrel, a saját helyzetével szemben. Élete során mindig volt mentora, egy apafigura, akire felnézett, aki egyengette szellemi fejlődését és a karrierjét. Ez a személy akkor Erdős József nevű kollégája, barátja volt, ő ismertette meg a baloldali, kommunista nézetekkel, maga is sztrájkokat szervezett, gyűlésekre járt. Később Mező Imre, majd Kádár János töltötte be ezt a szerepet.

HVG: Talán azért, hogy az igazit pótolja?

K. Zs. : Alkoholista apja erőszakosságát máig emlegetik szülőfalujában. Valószínűleg a családot is bántalmazta, inkább vitte, mint hozta a pénzt. Biszku, aki több szakmát is elsajátított, hamar keresett annyit, hogy ő lett a családfenntartó, akkor egyszerűen kitiltotta apját az angyalföldi lakásból.

HVG: Már 1949-ben a párt központi káderosztályára került, X. kerületi titkár, majd 1956-ban a XIII. kerület első titkára lett. Minek köszönhette a gyors előmenetelt az 1950-es években?