A hatalom azt várja el a pedagógusoktól, hogy ne partnerek legyenek, hanem kiszolgálók

Gördülő sztrájk, polgári engedetlenség – nem az állampolgári ismeretek órán, hanem az „élet iskolájában” ismerhették meg e fogalmak jelentését a magyar diákok az elmúlt hetekben, hónapokban. A kormány – előbb rendeleti úton, majd a törvényhozással – kiüresítette, illetve ellehetetlenítette a pedagógustársadalom tiltakozáshoz való alkotmányos jogát, és a munkakörülményeik javításáért, illetve az oktatás ügyéért aggódó tanárok fellépését már azt megelőzően törvénytelennek nyilvánította, hogy a szórványos akciók elérhették volna a társadalom ingerküszöbét.

Ezen próbált és próbál meg változtatni az a több tucat művész, közéleti személyiség, akik az utóbbi időben egyre-másra adtak hangot a kormány által olykor egyenesen baloldali elhajlónak minősített pedagógustársadalom iránti szolidaritásuknak. E nyilvános kiállások egyik csúcspontjának ígérkezik a szerdai, Kossuth téri demonstráció, amely – az előkészületek és a fellépők névsora alapján – annyiban mindenképp eltér az elmúlt időszak hasonló rendezvényeitől, hogy az indulatok forrpontja ezúttal mintha meghaladná a korábbiakét.

„A jövőnk – az országé és a gyerekeinké is – az iskolában dől el, ezért állunk a tanárok mellé” – mondta a fellépés előtti készülődés közben a HVG-nek Péterfy Bori. Fontos, hogy jó, motivált, tisztességesen megfizetett szakemberek foglalkozzanak a gyermekeinkkel – tette hozzá az énekesnő, akinek édesanyja is tanár volt.

Lovasi András is személyes motivációit emelte ki: „Mindenki tudja, milyen fontos munkát végeznek a pedagógusok, mindannyian ismerünk tanárokat, ezért szavaztuk meg, hogy támogatjuk őket a fellépésünkkel” – mondta arról, miért döntöttek úgy zenekarával, a Kiscsillaggal, hogy részt vesznek a demonstráción. (A szerdai tüntetéssorozatról a hvg.hu percről percre tudósít, azt itt tudják követni.)

Kérdés persze, hogy a pedagógusok civilekkel megerősített közös fellépése elegendő-e ahhoz, hogy meghátrálásra késztesse a hatalmat. Vagy legalább annak belátására, hogy sokkal komolyabb problémák feszítik a hazai oktatásügyet, mint amit puszta rendészeti ügyként lehetne kezelni a „szaktárcának” kinevezett Belügyminisztériumból.