Hatvan éve volt egy nap, amikor perceken múlt az atomháború

„Azt hittem, az az utolsó szombat, amit megélek” – emlékezett egy hidegháborúról szóló könyvben Robert McNamara, aki 60 éve, a kubai rakétaválság idején John F. Kennedy amerikai elnök védelmi minisztere volt. És tagja annak a biztonság- és külpolitika irányítóit tömörítő ad hoc bizottságnak (ExComm), amely a krízis kezelésére jött létre. McNamara a harmadik világháború kitörésével fenyegető amerikai–orosz szembenállás 13 napja közül a 12.-ről beszélt, amikor

minden összeállt ahhoz, hogy elinduljanak az atomrakéták,

és bekövetkezzen a nukleáris armageddon.

Az amerikai köztévé dokumentumfilmje a rakétaválságról:

A Kuba fölött az U–2-es kémrepülőgéppel rutinfelderítést végző Richard Heyser őrnagy 1962. október 14-én készített felvételeket arról, hogy a karibi kommunista szigetországban, San Cristóbal városa mellett, nukleáris töltet hordozására is alkalmas SS–4-es szovjet közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákat telepítenek. A fényképeket a CIA két nappal később adta át Kennedynek, aki felháborodottan fogadta, hogy Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártjának első titkára, miniszterelnök megszegte azt az ígéretét, miszerint a szovjetek nem visznek támadóeszközöket az USA közvetlen közelébe, a másik nukleáris nagyhatalom partjaitól mindössze 90 tengeri mérföldre lévő Kubába.