Messzinek tűnik 2035, amikor Európa búcsút mond a benzines és a dízelautóknak. És még távolabb lehet, amíg okafogyottá válhat egy szerényen megbúvó feltétel az EU-megállapodásban: az, hogy csak magának az új autónak kell zérókibocsátásúnak lennie, az nem eregethet szén-dioxidot a levegőbe. Hogy azonban az elektromos autóknak (mert amennyire ma sejthető, leginkább ilyenekről lesz szó) az akkumulátorait mennyire környezetbarát árammal töltik 2035 körül, az más kérdés.
De kérdés, miközben azzal is foglalkozni kell, hogyan szűnhet meg a függőség a földgáztól. Utóbbi jó ideig inkább csak a környezetvédőket foglalkoztatta, de Putyin háborúja miatt most piaci okokból is sürgetővé vált. A földgáz (és a kőolaj meg a szén) helyettesítésének egyik módja éppen az, amiért a környezetvédők régóta küzdenek, vagyis más megújuló források mellett a nap- és szélenergia. Ez ma már annyira nem különlegesség, hogy a londoni The Economist részletes energiaügyi melléklete nemrég hétköznapi példákra is hivatkozhatott: Dániában vannak olyan – rövidebb – időszakok, amikor a teljes villamosenergia-hálózat szélenergiával működik. Kaliforniában idén áprilisban előfordult, hogy az áram 97 százalékát szél vagy a nap termelte.
