A kormánynak annyira kell a pénz, hogy páros lábbal rúgja fel a környezetvédelmi szempontokat

Papíron jól hangzik. Szorult anyagi helyzetében az államnak bevétele keletkezhet abból, hogy megszabadul néhány fölösleges úttól, ároktól, meddőhányótól – legalábbis elsőre így tűnik abból a törvénytervezetből, amit Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter még október 18-án nyújtott be az Országgyűlésnek. Csakhogy az ártalmatlannak tűnő kifejezések mögött művelés alól kivett, védett természeti területek rejlenek, ennek a közkincsnek az eladását könnyítené meg a kormány január elsejétől. Bármilyen nagy is az átmeneti pénzügyi szükség, kétséges, hogy egy ilyen lépés a társadalom érdekében áll-e.

A kincstári vagyongazda, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. kiárusítási szándékait mostanáig korlátozta az állami vagyonról szóló törvény, amely legfeljebb a telekszomszédnak engedi meg a vásárlást. A tervezet szerint 2023-tól már bárki vehet ilyen területet, ha a természetvédelmi kezelésért felelős szervek, azaz a nemzeti parki igazgatóságok előzetesen jóváhagyják. Mint ahogy az eladás feltételeit is a nemzeti parkok szabhatnák meg, amivel „az ingatlan védettségi szintjének fenntartása az állami tulajdonból való kikerülése esetén is biztosítható” – áll a törvényjavaslatban.

„Az állam tényleg rossz tulajdonos, akár vesz, akár elad"

Az állam rossz tulajdonos, mert olcsón árusította ki az állami vagyont, és most túlárazva vásárolja vissza annak egy részét - állítja Mihályi Péter közgazdász, a Magyar privatizáció enciklopédiájának szerzője és a most folyó újraelosztás elemzője.

Ám erre korántsem lehet mérget venni, mivel szóba jöhetnek például halastavak, használaton kívüli oktatóközpontok és erdei iskolák is, amelyekben még akár fejlesztési potenciál is lehet, miközben nincs feltétlenül „valódi” természeti értékük. Ráadásul nem ismert, hogy a törvény – ha megszavazzák – pontosan mely ingatlanokra vonatkozna, hiszen pillanatnyilag nincs nyilvános lista arról, hogy az MNV mit árverezne el.

Ha magát a jogszabályt nézzük, beletartozhatnak olyan épületek is, amit az igazgatóságok aktívan használnak nevelésre, mint például a Levendula-ház Tihanyban

– mondja Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója, aki szerint a nemzeti parki igazgatók felelőssége lesz a hozzájárulás megadása, annak minden konfliktusával együtt.