Viszonylag gyorsan otthonos fogalmakká váltak a divat- és szépségipar számára is a blokkláncokon jegyzett nem helyettesíthető tokenek, vagyis a csak virtuálisan létező javak (műalkotások, online videójátékok termékei, virtuális földterületek) tulajdonlását, adásvételét lehetővé tevő NFT-k, és ezek természetes közegei, a metaverzumok. Már legalább öt éve ismerkedik a divat ezekkel a platformokkal, amelyeket – jobb híján – metaverzumoknak nevezünk – mondja a témát kutató Keszeg Anna, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem docense és a Babes–Bolyai Egyetem adjunktusa.
Ezek olyan online, virtuális terek, ahol egy időben sok felhasználó tud jelen lenni az avatárjaival, akik interakcióba tudnak lépni egymással, pénzt költhetnek, játszhatnak.
A húszas években fókuszba kerül a virtuális valóság. Amennyire izgalmas technológiai paradigmaváltást ígér, annyira fontos társadalmi, etikai kérdéseket vet fel, hogy mit tartanak majd szem előtt az építői.
Sokféle ilyen platform létezik már. Míg például a Mark Zuckerberg-féle metaverzum egy VR-szemüveggel látogatható közösségi médiafelület, addig a Roblox inkább az egyes felhasználók által generált mini-videójátékok virtuális valósága. A Decentraland névre hallgató platform pedig ebből a szempontból olyan, mint a New York-i Ötödik sugárút: a divatszakma színe-java képviselteti magát itt, nem véletlenül ez a felület adott helyet idén májusban az első, metaverzumban megtartott divathétnek is.