Csunderlik Péter: Orbán a nagy-magyarországos sáljával választás elé állította az országot
A Galilei Kör döfte hátba Tormay Cécile szerint a nemzetet az első világháború végén, emléktábláját a rendszerváltáskor leverték. De mi volt valójában, és mennyire él tovább a mai kultúrharcokban? Csunderlik Péter történész megírta a történetét, és beszélgetésünk során eljutottunk a tanártüntetésekig, a brüsszelezés gyökeréig.
HVG: Hogyan nőhettek ki az 1908-ban haladó egyetemisták alakította szabadgondolkodó Galilei Körből terroristák, vagy egy diktátor, Rákosi Mátyás?
Csunderlik Péter: Az alapítók – mint Polányi Károly, a Kör első elnöke – demokraták voltak, a polgári radikális Jászi Oszkár társaságába tartoztak, aki abban bízott, hogy a Galilei Kör fiataljai vezetik majd az országot „a Balkánból Nyugat-Európába”, Ady pedig úgy beszélt róluk mint „Láznak ifjú serege”. A háború idején azonban besorozták az alapítókat, a helyükre lépők az antiklerikalizmus és a tudományos ismeretterjesztő tevékenység helyett az antimilitarizmusra összpontosítottak. Ők paradox módon a háború brutalitásából és pusztításaiból vonták le azt a következtetést, hogy a jó célokért akár gyilkolni is szabad. Ilyen volt Duczynska Ilona, aki valóban Tisza István ellen tervezett merényletet 1917-ben, de amikor kudarcot vallott, háborúellenes röplapakciót szervezett Sugár Tivadarral. A lebukásuk vezetett a Kör 1918-as betiltásához.
HVG: De Rákosi már 1911-ben a Kör titkára volt.
Cs.P.: Ő a szociáldemokrata párt balszélére próbálta húzni a Kört, de annak nagy korszakában Rákosi nem volt meghatározó személyiség, bármennyire próbálták is az ötvenes években a szerepét hangsúlyozni. Akkoriban Polányi Károly szelleme uralta a Kört, de annak „jobboldaláról” ki kell emelni a Bergson-tanítvány Dienes Valériát.