Castro nyomdokaiba léphet Orbán? A Moszkva-barát blokkmentesség bája
6 perc
2023.01.18. 11:30
A harmadikutasság sokszor még a nagyobb államok számára is csak illúzió vagy politikai szlogen – ezt jelzi az el nem kötelezett országok mozgalmának története.
Hova tartozzon az, aki nem akar a világban éppen szembenálló nagy blokkok egyikéhez sem tartozni?
Ez a jogos kérdés vetődhet fel a miniszterelnök minap kiszivárogtatott beszéde után. Orbán Viktor egy zárt körű vacsorán állítólag azt fejtegette, hogy Magyarországnak ki kell maradnia az „új hidegháborúból”, és nem szabad részt vennie a világban zajló „blokkosodásban” (tudniillik az Egyesült Államok vezette Nyugat, illetve annak kihívói között).
Kézenfekvő ennek kapcsán felidézni, mi történt azokkal az országokkal, amelyek a valódi hidegháború idején döntöttek úgy, hogy nem csatlakoznak egyik korabeli nagyhatalom táborához sem. Ez lett az „el nem kötelezett országok mozgalma”.
A laza csoportosulás az 1950-es években kezdett formálódni, és születésénél a korszak három erős embere bábáskodott. Elsősorban a jugoszláv elnök, Josip Broz Tito, aki országát a második világháború végén szovjet mintára alakította ugyan át, de különutas balkáni politikája miatt ellentétbe került Sztálinnal, ezért pártját 1948-ban kizárták a nemzetközi kommunista szervezetből, a Kominformból. Titóból akkor lett egy időre az „imperialisták láncos kutyája” a szovjet sajtóban (persze a magyarban is), ám a politikus nem esett át a ló túlsó oldalára, igyekezett mindkét katonai tömbtől egyenlő távolságot tartani.
