Az én hetem: A táncoló pávából előbújt a megaturul, írja Parti Nagy Lajos
6 perc
2023.01.29. 17:00
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Parti Nagy Lajosnak most ebből a készletből kellett ihletet merítenie: átfogalmazás, rosta, gondolatrablók, nyomtalanul, tankdiplomácia.
Rosta: Lázár János építési és közlekedési miniszter több tucat, főleg Budapestet és környékét érintő projektet is elkaszálhat egy kiszivárgott dokumentum szerint. A Városmajor fejlesztéséről szóló dokumentumban egyenesen azt írta: „soha”.
Gondolatrablók: Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója egy nemzetközi konferencián azt mondta, hogy „a média stratégiai ágazat és szuverenitási kérdés, mert aki uralja egy adott ország médiáját, az uralja annak az országnak a gondolkodását és azon keresztül az országot”.
Nyomtalanul: Megsemmisítették a Völner Pál volt államtitkárral együtt korrupcióval gyanúsított Schadl György széfjében talált kompromittáló szexfelvételeket. Az ügyészség azt tette, ami a törvényi kötelezettsége, egyetlen esetet kivéve.
Tankdiplomácia: Hosszas alkudozások után végül Németország beleegyezett, hogy Leopard tankokat szállítson Ukrajnának. Az amerikaiak Abrams, a britek Challenger tankokat adnak.
E heti szavaimat, illetve a szavak kampójára akasztott tárgyakat, egy rikítóan sötét jelmeztár illibériáit, nem volt nehéz már hét közben kikövetkeztetnem. Szavakkal különben is színültig voltam, mivel A magyar nyelv nagyszótárának nyolcadik kötetéről írok, az Em-Ez jelzetű könyvről, ami „1780 szócikkben 1753 önálló, illetve 307 alcímszót, továbbá 73 értelmezett szókapcsolatot dolgoz fel összesen 6961 jelentésegységre bontva. A szavak bemutatását 27 724 példamondat gazdagítja”.
Nem szótárkritikát írok, hanem szó-cédulákat, szónovellába hajló esszé-félét, csatangolva egy jól tartott, ezer oldalas erdőben – talán ez a legjobb, egy nyomott januári délután eltűnni egy szótár rengetegében. Szavakra találni, amiket nem ismerek, amik a legpasszívabb szókincsemen is kívül vannak. Egy ilyen szótár alázatra nevel, hogy micsoda kis ízikje csak a nyelvnek az, amit az ember, úgymond, birtokol, lényegében Weöres, Arany vagy Jókai is „csupán” ízik-tulajdonos (ízik a galagonya?), szóval, s itt egy hazafias mondat következik, csak együtt tudunk magyarul.
Főleg a példamondatok között mancsolok, gyámbászok, lenyűgöző nyelvi, tehát írói nyersanyag, akár ha egy ódon, égimódi cukrászatban vendégeskednék. E szótár-katedrálist Ittzés Nóra főszerkeszti, az első kötet 2006-ban jelent meg nyomtatásban. Amint befejeződik, valahol a huszadik kötet táján, e mű lesz a magyar nyelv első rendes nagyszótára, különb magyarság-teljesítményt elképzelni sem tudok. Mindegyik kötetről írtam, úgy esett, ezt találtam ki, hogy mindegyikről írok, írandó lennék az ÉS-be, addig, ameddig. Ha minden jól megy, mire befejeződik, csak kilencvennégy éves leszek. Ámbár mire a gyönyörű rosta kötetbe kerül, csak nyolcvanöt.