17 ezer halott, több milliárd dolláros kár az izmiti katasztrófában – HVG-cikk az 1999-es török földrengésről
Az augusztusi törökországi földrengés következtében tízezrek kerültek sátorvárosokba, s sorsuk továbbra is megoldatlannak látszik. Az első átfogó felmérések szerint azonban a gazdaság viszonylag könnyen átvészelheti a katasztrófát, amely – paradox módon – még hozzá is segítette Ankarát, hogy az EU hivatalos tagjelöltjévé váljon. Az 1999. augusztus 17-i izmiti földrengés a Richter-skála szerint 7,4-es erősségű volt, vagyis csaknem akkora, mint a mostani törökországi-szíriai földrengés. Az akkori rengés epicentruma az ország másik felén, Isztambul közelében volt. Következményeiről a HVG az év november 13-án számolt be, ezt közöljük újra.
Egy háromgyermekes férfi a minap több mint 350 ezer dollárnak megfelelő összeget nyert a török lottón, és Fortuna ezúttal valóban tudta, hova pártoljon. Az isztambuli férfi házát és üzletét ugyanis az augusztusi földrengés lerombolta, s jelenleg egy parkban összetákolt sátorban él családjával.
Persze nem segíthet mindenkin a szerencse, hiszen mintegy félmillióan váltak otthontalanná a Nyugat-Törökországot ért földrengés következtében, amelyben a legújabb hivatalos összesítés alapján több mint 17 ezren vesztették életüket.
A jelek szerint a török Vörös Félhold sem sietett kellőképpen a bajbajutottak segítségére, hiszen a bírálatözön nyomására a szervezet 28 fős vezetősége a vasárnapi isztambuli sajtó közlése szerint egyként lemondott.
A hajléktalanok közül ma is tízezrek élnek sátorvárosokban, a földmozgások által sújtott Adapazari városban például 51 tábort állítottak fel. A sátrak többsége azonban átázik az őszi esőzésektől, e „szabad kempingek” pedig sártengerré váltak.
Persze a legjobban sújtott városokban a körülmények igen eltérőek lehetnek, például van olyan tábor, ahol még könyvtárat is létesítettek. A legtöbb sátor azonban fűthetetlen, miközben közeledik a tél.
A kormány tervei szerint még a hideg idő beállta előtt az embereket előre gyártott elemekből épülő gyorsházakba költöztetik, de egyelőre csak néhány száz család foglalhatta el új otthonát.
A pályázatok kései elbírálása és az építkezések lassúsága miatt a november 30-ai határidő aligha tartható – állapította meg Alparslan Kavaklioglu, Adapazari tartomány helyettes kormányzója.
A sátorlakók közül sokan úgy érzik, hogy az állam magára hagyta őket. A táborok közül például csak keveset üzemeltetnek központi forrásokból, a legtöbbet vállalatok, külföldi országok adományaiként állították fel. Sőt még a török alvilág egyik hírhedt figurája is adott segélyt egy táborra.
A szerencsétlenek közül sokan azzal töltik a nap nagy részét, hogy lakásuk romjai közt kutakodnak, például elveszett személyes iratokat vagy – még mindig – eltűnt hozzátartozók holttestét keresve.
A földrengés következtében 35 ezer lakóépület dőlt teljesen romba, 38 ezer súlyosan megrongálódott, 43 ezerben pedig kisebb károk keletkeztek. Az iskolák közül 41 teljesen hasznavehetetlenné vált, s majdnem négyszáz felújítást igényel.