Magyarország 2050: A történelem kivételes lehetőséget kínál nekünk az informatikai forradalommal

1990-ben ismerkedtem meg „az Internet hercegnőjének” is nevezett Esther Dysonnal. Ő írt először arról, hogy az informatikai forradalom hogyan változtatja meg nemcsak a technológiát és a gazdaságot, de életünk szinte minden aspektusát, munkánkat, egymáshoz fűződő kapcsolatainkat, társadalmunk alapjait. Tudós családban nőtt fel, apja Nobel-díjas fizikus volt, Esther gyermekkorában még Einstein is gyakori vendég volt náluk.

Esther a nyolcvanas években sokat járt a kelet-európai országokban és a Szovjetunióban, megtanult oroszul is. Nagyra becsülte a régió természettudományos eredményeit, ezen belül a matematikaoktatás kimagaslóan magas szintjét, különösen Magyarországon. Meggyőződése volt, hogy ezekre a hagyományokra támaszkodva az informatikai forradalom győztesei lehetünk, hiszen az informatika alapja a matematika. Ezért kereste a régiónkból érkező informatikai vállalkozók ismeretségét, bennünk látta a jövőt.

Esther meggyőződésének alátámasztására, miszerint az informatika teljesen új alapokra helyezi az emberiség jövőjét, röviden összefoglalnám, mi is az informatikai forradalom lényege. Sokak között elterjedt hiedelemmel szemben ugyanis elsősorban nem az automatizálás, a robotika vagy a mesterséges intelligencia (bármilyen látványosak is ezek) változtatja meg alapjaiban világunkat, hanem az, hogy hogyan jutunk információhoz és azt hogyan tudjuk feldolgozni.

A Google-kereső már eddig is sokkal jobban megváltoztatta életünket, munkánkat, kapcsolatainkat, mint az önvezető autók fogják. És ha önvezető autókról beszélünk, ott sem az önvezetés mechanikus része a lényeg, hanem a kamerák által gyűjtött hatalmas információtömeg feldolgozása. Egykori cégem, a Graphisoft építészeti tervező szoftvere sem azzal forradalmasította a tervezést, hogy gyorsabbá, pontosabbá tette a rajzolást, hanem hogy nagy és bonyolult épületek komplex információtartalma feletti kontrollt adja az építész kezébe.

Egy másik példa: Nem vitás, hogy a gyógyításban megjelent legújabb eszközök, képalkotó berendezések, vagy robot-vezérelt műtétek sokat segítenek, de a DNS-ben rejlő genetikai információ megfejtése az orvostudomány egészét helyezi teljesen új alapokra. Bő ötven éve már nem számítástechnikának, hanem informatikának hívjuk ezt a tudományágat, rámutatva, hogy a lényeg nem a számolás automatizálása, hanem az információ feldolgozása. Némileg félrevezetőnek gondolom a davosi Világgazdasági Fórum alapítója, Klaus Schwab nyomán elterjedt negyedik ipari forradalom, vagy Ipar 4.0 megnevezést, mert ez az automatizálásra, és nem az információ feldolgozásra helyezi a hangsúlyt.

Ha analógiát keresünk, akkor

nem az ipari forradalmakhoz hasonlítanám a korunk technológiai forradalmát, hanem inkább két sokkal régebbi „informatikai forradalomhoz":

az első 40–50 ezer éve történt, amikor a homo sapiens képessé vált tagolt beszéd segítségével viszonylag bonyolult információt átadni társainak. Az így közkincsé váló információ tette lehetővé, hogy az ember szerszámokat és fegyvereket alkosson és az állatvilág győztesévé váljon. Állatok is kommunikálnak egymással, de ez lényegében érzelmek kifejezésére, a táplálék és a veszélyek felfedezésére korlátozódik. Nincs olyan állatfaj, amely képes lenne megtanítani társait kőbalta készítésére például, melyet azután információcsere révén folyamatos innovációval tökéletesít. (Részletesebben lásd mindezt például Jared Diamond A harmadik Csimpánz című könyvében.)