A gyüttmenteket megállíthatja az önazonossági törvény, de a lakások értékcsökkenését nem
Az ingatlanvásárlást nehezíti, valós pozitív hatása viszont valószínűleg nem lesz a települések önazonosságát védeni hivatott szabályozásnak.
A mai magyar–szerb határtól mintegy 50 kilométerre, a nyugat-bácskai Cservenka falu téglagyárában 1944. október 8-ára virradó éjszaka, néhány óra alatt gyilkoltak meg több száz magyar zsidót. A vérengzés nem közismert, nemhogy a nemzetinek mondott emlékezetpolitikában nem jelenik meg, de a zsidó szervezetek sem igazán beszélnek róla.
Az áldozatok annak a hatezer, többségében zsidó, kisebb számban az erőszakmentességet hirdető Jehova tanúi, reformadventisták és nazarénusok híveiből kerültek ki, akiket a Horthy-rezsim munkaszolgálat címén a szerbiai Érchegységbe, a bori rézbányákba hurcolt, hogy dolgoztassa őket és vasúti pályát építsenek a hitleri Németország hadiérdekeit szolgáló ásványkincs kiaknázásához. Ám amikor a szovjet hadsereg vészes közelségbe ért, a bori tábort sietve kiürítették, a muszosokat pedig hazafelé vezényelték, magyar katonai őrizettel, embertelen gyalogmenetben.
Több száz kilométer megtétele után a menetoszlopok egyike, mintegy háromezer ember október 5-én érte el Cservenkát, ahol a Waffen-SS egyik egysége erővel átvette a honvédségi kerettől a transzport ellenőrzését. A falu téglagyárába tereltek közül mintegy ezer foglyot a rá következő reggelen továbbhajtottak, így Radnóti Miklós költőt, aki ott vetette papírra a négy Razglednica-verséből a másodikat a mára ikonikussá lett bori noteszben.
Radnóti Miklós költő, író
Wikipedia
