Hogyan jutottunk el az ennyire enyhe télig? Mi ebben a jó és mi a nagyon rossz?
Ha nem változtatunk, semmit, hamarosan az ideihez hasonló telekhez kell hozzászoknunk Magyarországon. Valószínűbb azonban, hogy ennél is melegebb lesz. Amennyi előnyt, ugyanannyi nehézséget is jelent, ha le kell mondanunk a leghidegebb évszakról.
Aki az elszálló energiaárakat látva aggódott a fűtésszámlája miatt, az most nyugalommal vegyes csodálkozással konstatálhatja, hogy az időjárás eddig megkegyelmezett neki. De nincs itt semmi látnivaló: már több évtizede egyre melegebb a leghidegebb évszak. Már a középkorúak legtöbbje is csak felmenőinek történeteiből hallhatott az „igazi, kemény” telekről, amikor heteken át vastag hótakaró fedte a tájat.
Az elmúlt 120 évben a téli átlaghőmérséklet mintegy 1,5 fokkal lett magasabb. „Az utóbbi 50 évben a december alig, a január viszont jelentősen melegedett, a februárnak pedig éghajlati átlagban minden napja melegebb, mint negyven évvel ezelőtt” – részletezi Szabó Péter éghajlatkutató, az Eötvös Loránd Tudományegyetem meteorológiai tanszékének doktorandusza, hogyan jutottunk el a mostani enyhe, de egyáltalán nem szokatlan télig.
- A kutató szerint a tavalyi év a mérések kezdete óta a harmadik legmelegebb volt Magyarországon.
Az idén télen eddig annyi különbség látszik, hogy az egy évvel korábbi száraz évszak után a mostani tél extrém csapadékos. „A hazai téli időjárást az izlandi ciklonaktivitás és a szibériai anticiklonok határozzák meg, illetve mediterrán hatások is érvényesülhetnek. A közhiedelemmel ellentétben itt, a kontinens belsejében már egyáltalán nincs hatása a Csendes-óceán vízhőmérsékletén alapuló El Nino jelenségnek, ha meleg télről van szó” – sorolja a szakember, mi áll és mi nem a változékonyság hátterében. „Például a 2002/2003-as és a 2016/2017-es az elmúlt 30–35 év legkeményebb telei voltak, mert a szibériai anticiklon behozta ide a hideget.” Ez azonban csak egy ritka és emlékezetes kivétel, a tendencia mégiscsak a folyamatos melegedés, apróbb, időszakos visszaesésekkel.