Kapronczay Stefánia: Minden szereplőt erősít, ha a civilek együttműködnek

A múlt héten hétfőn hosszabb idő után újra utcai megmozdulások voltak Budapesten az oktatás valódi reformjáért, a bosszútörvényként elhíresült, az oktatásban dolgozók helyzetét átalakítani akaró javaslat (státusztörvény) ellen. A megmozdulások bár számszerűen kevesebb embert mozgattak meg mint 2022 őszének tömeges tüntetései, mégis új lendületet hoztak a nyilvánosság előtt a tiltakozásba.

Az elmúlt hónapok viszonylagos csendje nem jelenti, hogy a tanárok, diákok és szülők belenyugodtak volna a helyzetükbe. A változásért dolgozó csoportok működésének természetes része, hogy vannak csendesebb időszakok: időről időre szükség van háttérmunkára, a hosszú távú célok meghatározására és az ehhez szükséges együttműködés fejlesztésére. Az ilyen időszakokban a tudatos polgárok feladata, hogy ellenálljanak a kormánypárt taktikájának a pillanat uralására és ott legyenek a változásért dolgozók mellett, amikor hívják őket.

A hatalom célja, hogy csak kevesen vegyenek részt a közéletben, a változásért dolgozó civil mozgalmak támogatottsága egyre olvadjon. A mozgalmaknak azonban a hangosabb és a csendesebb időszakaikban is szükségük van a tudatos polgárokra. A közéleti nyilvánosságra jellemző jelenség, a pillanat uralása nehezíti a polgárok részvételét. A kormánypárt és kommunikációs gépezete arra törekszik, hogy megszakítás nélkül ők határozzák meg a közbeszéd témáit.

Törley Katalin a Fülkében: „A kormánynak 12 éve volt az oktatás reformjára. Akkor mégis, kit kritizáljak?"

Le lehet-e váltani a Fideszt választásokon, és ha igen, miért áll egy helyben az ellenzéki politika egy teljes éve? Hogyan foghatnak össze a pártok egymással, ha közben egymás kárára is építkeznek? Gyurcsány Ferenc és az árnyékkormány fontos építőkocka, vagy útakadály az együttműködésben? Közéleti podcastunk legfrissebb adásába Orosz Annát, Ungár Pétert és Kocsis-Cake Oliviót hívtuk vitázni.