Az Orbán-kormány 13 éve tör-zúz az élelmiszer- és agrárpiacon, kezdve a kiskereskedelmi különadótól, át a plázatörvényen és az ársapkán, egészen az ukrán gabona körüli kavarásig, írja szerzőnk. Döntéseit kizárólag hatalompolitikai érdekek alapján hozza. És nem unta meg a „mocorgást". Raskó György agrárvállalkozó, közgazdász részletes elemzése az elmúlt bő egy évtized kormányzati politikájáról.
„Nem semmi, ami az Orbán-rendszer éveiben történt a magyar élelmiszer-kereskedelem szabályozásában"
– mondják majd a jövő évtizedek egyetemi hallgatói e témakörre vonatkozó gazdaság-történeti jegyzeteik olvasása közben. És valóban támadhatnak majd ilyen gondolataik. A 2010-ben kétharmados többséggel hatalomra jutó Fidesz kormány ugyanis a kezdettől fogva nyíltan hangoztatta: a hazai kiskereskedelemből ki kell szorítani a külföldi tulajdonú vállalkozásokat, és e cél eléréséhez nem fél akár ortodox intézkedésekhez is folyamodni.
Az Orbán-rezsim immár negyedik parlamenti ciklusa azonban azt igazolja, az ortodoxia ezen a területen finoman fogalmazva nem jött be. Annál inkább beigazolódott, hogy a kizárólag politikai megfontolásoktól vezérelt beavatkozás a versenypiac működésébe, sem a kereskedelemben, sem más gazdasági ágazatban nem hoz fenntartható előnyöket. Ez az írás a fenti állítást konkrét példákkal igazolja. Egyik konklúziója, hogy
az Orbán-kormány azon törekvése, hogy nemzetközi láncokat kiszorítsa hazai kiskereskedelmi piacról, teljes kudarc,
egyben nagyon kínos gazdaságtörténeti esemény, amiből mindannyiunk számára érdemes levonni a konzekvenciákat.
Tovább aprítja az egykori akadémiai kutatóhálózatot a kormányzat. Meglehet, hogy a humán tudományokkal foglalkozó intézetek megszűnnek, ha azokat végül valóban az ELTE-hez csatolják.
Nem minden magyar hullarabló. Maradtak még páran, akik agresszornak látják az agresszort és áldozatnak az áldozatot.
Egy pár hónapja alapított cég lesz a bérlő, amely zenei klubokat tervez létrehozni régi ipari épületekből.
