Indulókkal bosszantotta Einsteint és szeretett szeszélyesen élni – 120 éve született Neumann János

„Egyszerre volt gyerekes és jó humorú, okos és vad. Egy briliáns elme, aki olyannyira képtelen kezelni a saját érzelmeit, hogy szinte primitívnek mondható – a természet rejtélye, ami valószínűleg örökre megfejtetlen marad.”

Így jellemezte férjét torzóban maradt emlékiratában Dán Klára, Neumann János második felesége. Bár a leírást áthatja némi házastársi keserűség, jó jellemzést nyújt a nem csak tudományos tevékenységében sokszínű és összetett személyiségről (sokoldalú tudományos munkásságáról alább keretes cikkünkben részletesen is olvashatnak). Nem véletlen, hogy ezzel zárul Ananyo Bhattacharya indiai fizikus magyarul nemrég megjelent sikerkönyve (Neumann János – Az ember a jövőből), ami egyszerre helyezi tudománytörténeti kontextusba a matematikus „hátborzongatóan korszerű” életművét, és rajzol olvasmányos portrét a társasági emberről.

Az ember a jövőből című könyv borítója

A mozgalmas századforduló idején, 1903-ban Budapesten született Neumann (a 120 éves évforduló majd csak decemberben lesz) nem csupán nagypolgári zsidó családjából és annak illusztris baráti köréből, hanem a korabeli főváros pezsgő szellemi életéből is töltekezett. A vidámság, valamint az oldott, közvetlen hangulatban folytatott inspiráló beszélgetések egész életében fontosak maradtak a számára.

Miközben az 1920-as évek második felében fiatal kutatóként Németországban A kvantummechanika matematikai alapjai című, korszakalkotó művén dolgozott, pálya- és honfitársaival (Teller Edével, Szilárd Leóval, Wigner Jenővel) ellentétben korántsem szerzetesi életmódra rendezkedett be. Szívesen merült el a weimari köztársaság fővárosának dekadens éjszakai életében, szabadidejében „afféle bonviván volt, kabarékba járt, meg hasonló helyekre” – idézte fel a később fizikai Nobel-díjjal elismert Wigner.

Cikkünk Wigner Jenő és Neumann János tanáráról, Rátz Lászlóról:

Aki örömöt fakasztott a matekból - 160 éve született Rátz László

1863. április 9-én született Rátz tanár úr, akit szinte mindenki szeretett, akinél szinte mindenki szerette a matematikát, aki forradalmasította a tantárgy oktatását, aki zseniket nevelt, kiváló matematikusok sorát, aki nem csak az Evangélikus Főgimnázium fénykorának szerencsés növendékeiben hintette el a matematikai gondolkodásmód magvait, hanem a Középiskolai Matematikai Lapokon keresztül az egész ország érdeklődő diákjaiban.