Lukácsi Katalin: Jár-kel, mint magyarban a fájdalom

Van Jézusnak egy példabeszéde, amely érzékeny pontja a keresztény–zsidó párbeszédnek: a gyilkos szőlőművesek története. Úgy szól, hogy egy gazda a szőlőjét bérlőknek adta, akiktől aztán be akarta szedni a jussát, de a behajtóit elüldözték vagy megölték. Erre a gazda a fiát küldi a bérért, abban a reményben, hogy őt bizonyára megbecsülik, de megölik őt is, mondván, ha örökös nélkül marad a tulajdonos, övék lesz a szőlő. Mire válaszul az úr végül – természetesen – elveszi a bérlőktől a szőlőjét, és másoknak adja, de ezt már Jézus a hallgatóságával mondatta ki.

Ahhoz, hogy Trianonhoz analógiát keressünk, már előre szükséges az értékválasztás, amivel rövidre is zárjuk, mit is gondolunk valójában a Magyarországot megharmadoló nagyhatalmi politikai döntésről. Jogos volt vagy jogtalan, elkerülhető lett volna-e vagy sem, mi is történt valójában, mi veszett el? És az egyik legérzékenyebb kérdés, amelynek kibeszélése hiányzik közéletünkből, pedig talán a legfontosabb: mi a jelentősége a négyzetkilométereknek, annak, hogy egy állam négyzetkilométereket birtokol?