Szél Dávid kamaszokról, megértésről és elfogadásról – 6. rész: Kütyük
10 perc
2023.07.11. 16:30
Szél Dávid, több sikeres könyv gyakorló pszichológus szerzője ezúttal a zűrzavaros kamaszkort és a hozzá kapcsolódó megosztó témákat vizsgálja. Ír a család szükségszerű átalakulásáról, a kamaszok magánéletéről, arról, hogy mennyire és mikor van szüksége egy kamasznak a szülőre, meddig terjed a kamasz felelőssége, és hol kezdődik a szülőé, vagy hogy mi az, amiben a tudatosság, és mi az, amiben a tiltás a célravezető. Arra is rávilágít, hogy a kamaszkorba tényleg nagyon sok minden belefér, a lényeg pedig a szülő-gyerek kapcsolat, a kamaszok megértése és elfogadása. A Tabuk és dilemmák a kamaszok nevelésében című könyvet, melyből több részletet is közlünk, a HVG Könyvek adja ki. Ez sorozatunk befejező része.
Az okostelefon egy teljes generációt tett tönkre, miközben egy átfogó kutatás szerint nincs is összefüggés a képernyő előtt töltött idő és a kamaszok mentális egészsége között. Mégis, a közösségi média nagy hatással van a gyerekek mentális egészségére, akár használják, akár nem, arról nem is beszélve, hogy a mobilozás alapvetően megváltoztatta azt, ahogy a 2010 után született gyerekek befogadják a világot. Egy friss tanulmány szerint pedig van kapcsolat a videójátékok és a valódi erőszak között, de az erőszakos videójátékokkal játszó tinédzserek nem erőszakosabbak, ugyanakkor az erőszakos videójátékokkal való játszás nincs összefüggésben a serdülők agresszív viselkedésével.
A fenti bekezdésbe hét, az elmúlt öt évben megjelent tudományos, illetőleg tudományos-ismeretterjesztő cikk címét fogalmaztam bele, ebből az első négy ugyanabban az online újságban jelent meg, a második és harmadik cikket még ugyanaz a szerző is írta. Szülő, pedagógus, szakember és gyerek legyen a talpán, aki tudja, mi a helyes, mi a jó. A serdülőkkel foglalkozók (szülők, pedagógusok) többsége ki van borulva és meg van rémülve, az információs és kommunikációs technológiával foglalkozó ipar (IKT-szektor), a játékipar és a reklámpiac örömében ugrál, a gyakorlati szakemberek listákat írnak arról, hogy milyen módokon lehet és kell a gyerekeket korlátozni, óvni, a tudomány pedig leginkább mintha zavarban lenne.
Úgyis nyilván mindenki mindent úgy ért, ahogy szeretne. Viszont közben szó sincs arról, hogy bárki is összevissza beszélne. Mindenki a célközönsége felé próbálja közérthető nyelven eljuttatni a tudomány aktuális eredményeit. A tudomány pedig nem állandó, nem örök érvényű, az ember nem úgy működik, mint a gravitáció, messze nem annyira állandó és kiszámítható, megjósolható a viselkedése, a téma pedig tényleg annyira ellentmondásos és annyira benne élünk, annyira gyorsan változik ez a szektor, hogy nagyon nehéz egyértelműnek és időtállónak lenni.
Egy dolog azonban egészen biztos. A gyerekek nagyon sok időt töltenek különböző képernyők előtt. És erről nagyon pontos adataink is vannak. Igaz, csak az USA-ból. A 8 és 12 év közötti amerikai gyerekek napi 5 óra 33 percet, a 13 és 18 közöttiek pedig 8 óra 39 percet.
Kütyüfüggő a gyerekem, mit csináljak?
A gyerekek 80 százaléka fölteszi a kezét, ha megkérdezik tőlük, kik közülük az okostelefon-függők. Lehet, hogy még ennél is több szülő figyeli aggódva a saját gyerekét, de a használat önmagában nem jelent addikciót. Van ugyanakkor olyan szakértő, aki súlyosabbnak látja ezt a problémát, mint a droghelyzetet.