Gerendai Károly: „Nem vagyok hajlandó senki szekértáborába beülni”
20 perc
2023.08.01. 07:10
Gerendai Károly üzletembert húsz éve az ország egyik legsikeresebb fiataljának tartották a Magyar Hírlap kiadványában. Akkor a kilencedik helyre rangsorolták, most hol érzi magát? Miért szállt ki a Szigetből, és miért vonul háttérbe a többi projektjénél? Miért nem politizál nyilvánosan? Ha egy „fontos embernek” négyszemközt mond véleményt, vajon megsértődik? Interjú.
hvg360: Húsz éve még nem tudta elképzelni, hogy valaha is kiszáll a Szigetből, azt mondta, nem tudnak annyit ajánlani, hogy eladja. Azóta sokat változott a világ: 2017-ben elkezdett megválni a részesedésétől, idén pedig kiszállt az utolsó, Szigethez kapcsolódó érdekeltségből, részben azért, mert úgy érezte, nem tudja tartani a tempót és követni a fiatalok ízlését. Honnan volt ennyi önreflexiója?
Gerendai Károly: Saját gyerekeimként tekintek a projektjeimre, mindig azt nézem, hol tudok hasznos lenni és hol van már kevésbé szükség rám.
Amikor az ember érzi, hogy már nincs meg benne a megfelelő érdeklődés a fiatalok gondolatai, az aktuális zenék és trendek irányt, akkor – ahelyett, hogy ő akarná meghozni az ezek ismeretére alapuló stratégiai döntéseket, - be kell látnia, hogy már nem ő a megfelelő vezető.
Egy felépített portfolióval, a 25. megrendezett fesztivál után már nem éreztem kihívásnak, hogy megcsináljak egy 26.-at is.
Ráadásul a Sziget addigra már egy komoly nemzetközi versenyben is előkelő pozíciókat vívott ki, top 10-es versenyzővé vált, ahol nem engedheted meg magadnak, hogy ne legyen benned meg az innovatív fejlődés iránti vágy, mert akkor pillanatok alatt kiesel ebből a ligából. Engem viszont már jobban izgattak az egyéb projektjeim és az azokkal járó kihívások, ezért nem akartam a fesztiváljaink további fejlődésének gátjává válni.
A Szigetnél már korábban kiválasztottam az utódomat, akivel éveken keresztül együtt dolgoztunk. Az volt az elképzelésem, hogy ha ő már eléggé beletanult, akkor majd egyszerűen kilépek az operatív munkából és átadom a stafétát. Ezt a momentumot a jubileumi 25. fesztiválra időzítettem és ezt a döntésem már egy évvel korábban be is jelentettem a kollégáimnak.
Pár hónappal később viszont jött egy nagyon csábító megkeresés egy amerikai befektetési alaptól, amely felvázolta, hogy a Sziget köré egy nemzetközi fesztiválportfoliót akar építeni. A társaimmal egyetértésben úgy gondoltuk, ez tovább erősítheti a Sziget pozícióit, jót tesz a cég jövőjének, és miután kifejezetten jó árat is ajánlott, több lépcsőben ugyan, de eladtuk nekik a részesedésünket.
Viszont az én háttérbe vonulásom és az eladás időbeni közelsége csak a véletlen műve volt, hiszen vannak más vállalkozásaim is, ahol már egyáltalán nem veszek részt az operatív munkában, például a Budapest Parknál, az Akvárium klubban, a WAMP dizájnvásárnál vagy az Óriáskeréknél, de ettől még nem tervezem eladni ezekből az üzletrészem.
Egyébként nálam eddig szinte minden, amivel foglalkoztam, jelentős mértékben abból a vágyból fakadt, hogy szerettem volna valamit létrehozni, amit megálmodtam, vagy ami betölthetett egy hiányérzetet okozó űrt egy olyan területen, ami fogyasztóként is érdekel. Ha már úgy érzem sikeresen és önjáróan működik valami, akkor már nincs rám szükség, onnantól már nyugodtan foglalkozhatok egy következő projektem megvalósításával.
hvg360: Korábban elmondta, a Covid alatt minden összeomlott ön körül. Mit tanult abból az időszakból, csinál-e valamit máshogy azóta?
G. K.: Biztos lehetett volna sok mindent jobban csinálni, de az ilyen váratlan és hirtelen beütő külső hatásokkal szemben nemcsak felkészülni nehéz, de a későbbiekre sem lehet arra optimalizálni a működést, hogy akkor mostantól hátha újra és újra bezártatják majd a helyeinket, mert ha erre készülünk, valójában nincs értelme folytatni.
Nekem tényleg az volt a pechem, hogy hiába állok több lábon, szinte csupa olyan vállalkozásom volt, amelynek a járvány miatt korlátozták a működését, úgyhogy egyszer csak minden megállt körülöttünk.