Kertészkedő sprintertől a jamaicai szuperanyuig – ők lehetnek a vb legnagyobb sztárjai
Láss csodát! – hirdetik az atlétika-vb plakátjai városszerte. Ha csodának nem is lehet tanúja majd a közönség a Nemzeti Atlétikai Központban, emlékezetes sportpillanatoknak és a versenyzőknek 100 ezer dollárt érő világcsúcsdöntéseknek mindenképpen. A viadalra rekordszámú résztvevő érkezik, 202 csapat 2187 atlétája szerepel a nevezési listákon, és a tavalyi eugene-i vb 44 egyéni győztese közül 38 jelezte, hogy megméreti magát Budapesten. Összeszedtük, kikre lesz érdemes a leginkább odafigyelni a nemzetközi mezőnyben.
Mennyivel lesz rövidebb 10 másodpercnél az a pillanat, amely talán a legnagyobb figyelmet vonzza magára az új budapesti atlétikai stadionban? A síkfutás királyszámában, a 100 méteres távon az utóbbi időben nem dőlnek könnyen a rekordok: a jamaicai futófenomén, Usain Bolt 9,58 másodperces ideje 14 éve érinthetetlen. Ezen változtatna a vb-címvédő amerikai Fred Kerley, aki Budapesten 100 és 200 méteren is rajthoz áll.
A 28 éves sprinter – akit a nagynénje nevelt fel tizenkét másik gyerekkel együtt, miután az apját lecsukták, az anyja pedig „az élete rossz fordulatai” miatt kikerült a képből – mélyen vallásos, a lelki egyensúlyát pedig kertészkedéssel óvja. És meg is találta a párhuzamot az atlétika és a növénytermesztés között: „A kertészkedés nyugalmat és türelmet követel. Ezek a futópályán is jól jönnek. (…) Nincsenek azonnali eredmények. Ha elültetsz valamit, nem nő meg azonnal. Tudnod kell, hogyan kell ápolni, locsolni és mikor milyen feladatokat kell elvégezni, mikor kell begyűjteni a leveleket. A répának is idő kell. A babot és a többi növényt látod kibújni a földből, de a répa a felszín alatt nő, és csak akkor tudod meg, mekkora lett, amikor kiásod.
Kerley, aki a tokiói olimpián az olasz meglepetésember, Marcell Jacobs mögött a második helyen ért célba, nem egyértelmű favoritja a távnak, idei legjobbjával csak a nyolcadik a nevezési listán, de bízik a képességeiben és az elvégzett munkában. Boltra és a 400 méter világcsúcstartójára, Wayde van Niekerkre utalva úgy nyilatkozott: „Ha ők meg tudták csinálni, mi miért ne tudnánk? Továbbra is jól kell edzenem, ennem és aludnom. Ezek az apróságok segítenek majd elérni a nagyobb céljaimat. A csúcsokat és azt a dupla aranyat.”
A tokiói 100-as döntő:
A női mezőnyben a férfiakénál jóval régebben, 35 éve tartja magát az amerikai Florence Griffith-Joyner 10,49 másodperces világcsúcsa – csupán egy évvel „fiatalabb”, mint a táv egyik legnagyobb mai klasszisa, Shelly-Ann Fraser-Pryce. A sprinttávokon háromszoros olimpiai és tízszeres világbajnok jamaicai sprinterre egy újságíró ragasztotta rá a Pocket Rocket (Zsebrakéta) becenevet, találóan: mindössze 1,52 centiméter magas, indulásnál pedig csak úgy kilő a rajtállásból. A nevet ma már egy alapítvány, a Pocket Rocket Foundation is viseli, amely tehetséges, de rászoruló jamaicai diáksportolók tanulását támogatja.
Fraser-Pryce is édesanya, Zyon nevű kisfia hat éve született.