Szeretettel Delhiből: Miért jár szinte haza Indiába egy magyar költő és egy zenész? – kettős interjú
9 perc
2023.08.22. 11:30
Lanczkor Gábor és Lanczkor-Kocsis Krisztina ezúttal „hivatalos" útra érkezett Indiába, előadásokat tartottak Benáreszben (ma hivatalosan Varánászi) és Delhiben. Fellépéseiket a Vendégoktatók a Magyar Kultúráért program támogatta, a projekt címe „Amrita Sher-Gil művészete – versek, zene és a festőnő levelei tükrében”. Lanczkor Gábor „A szín az én birtokom” című összeállítása saját verseivel, a felesége, Lanczkor-Kocsis Krisztina fuvolaszólóival és Amrita Sher-Gil leveleivel együtt izgalmas darabbá álltak össze, meglepően népes közönség előtt. A környezet egyik művész számára sem ismeretlen, Lanczkor Gábor tizedszer, Lanczkor-Kocsis Krisztina nyolcadszor jár Indiában, az utóbbi időkben már gyerekeikkel.
Köves Margit: Mennyire alakultak várakozásaik szerint az előadások?
Lanczkor Gábor: Összesen négy előadást tartottunk, és mindegyik másként volt nagy élmény. Az első az Alice Boner Intézetben volt, a benáreszi folyópart egy régi, rendkívüli atmoszférájú házában, „művelt” nagyvárosi közönség előtt, míg a második a várostól harminc kilométerre, egy falusi környezetben fölépült főiskolán kapott helyet (itt részben hindi nyelven zajlott az előadás), ahol már-már szertartásos ünnepélyességgel fogadtak bennünket. Delhiben az egyetemen és az India International Centre-ben léptünk föl, mindkét helyen már sokadik alkalommal, vagyis igazán otthonosan éreztük magunkat. Az előadásokon harmadik hangként, Amrita Sher-Gil leveleinek felolvasójaként és fordítójaként mindvégig velünk volt Aruna Chowdhary is, aki egy kiváló delhi művész.
Lanczkor Gábor József Attila- és Füst Milán-díjas díjas költő, író, műfordító, eddig 16 kötete jelent meg.
Lanczkor-Kocsis Krisztina fuvolaművész, több hazai és nemzetközi fuvolaverseny díjazottja, könyve, A partita művészete Johann Sebastian Bach a-moll fuvolaművéről szól.
K. M.: A programban Bartók, Ibert, Bozza, Arthur Honegger és Debussy hangzottak fel, hogyan hatottak ezek a modern művek a benáreszi és delhi közönségre, a benáreszi és delhi diákokra és tanárokra?
Lanczkor-Kocsis Krisztina: A zeneművek kiválasztása nagyon kézenfekvő volt: ezek a darabok egyidőben születtek Amrita Sher-Gil (mai átírásban Amrita Sérgil) párizsi tartózkodásával, ráadásul ezek a szólófuvola-irodalom legszebbjei. Ami még ennél is különlegesebb lehetett az indiai hallgatóság számára, az a bansurival (indiai bambuszfuvola) való hasonlóság vagy épp különbség.
Az indiai emberek mindennapjaihoz hozzátartozik az élő zene és éneklés. Pár hete a dél-indiai Varkalában és Maduraiban részt vettünk esti templomi szertartáson, ahol a dobok mellett – a leginkább oboához hasonlító – shehnáj játékosa vezette fel zenéjével az eseményt. Fantasztikus, hogy Kochinban minden este kathakali előadást rendeznek, ami tulajdonképpen műfajában egyfajta opera. Almorában a szállásunk közvetlenül egy iskola fölött volt, a gyerekek minden reggel felsorakoztak az udvaron, és félórás, harmóniummal kísért énekléssel kezdték a napot. A Benáresz-közeli főiskolán a fellépésünk után a fiatalok elénekelték közösen az indiai himnuszt, én ezt valamiféle válaszként, köszönetként éltem meg a mi programunk után. Nagyon szép himnuszuk van, és külön jó volt, hogy nem felvételről ment. Ezek kiragadott példák, a sor nagyon hosszú, de ebből is látszik, hogy az indiai kultúrának a zene az egyik fő alapköve, az Amritás műsor is talán könnyebben talált utat hozzájuk élő zenével kísérve.
K. M.: Mind a két városban ismerősként, természetesen mozogtak és éltek, Lanczkor Gábor tizedszer, Lanczkor-Kocsis Krisztina nyolcadszor járt Indiában. Amióta gyerekeik megszülettek, őket is viszik magukkal, itt bukkantak elő első fogaik, egy szállodai szobában vágták le először Lulu haját. Soha nem féltek kisgyerekekkel ideutazni? Nem ijedtek meg néha?