Bőgel György-Mátyás László, a CEU tanárai: Visszacsinálni nem kell, de komoly átalakításra szorul az egyetemi modellváltás

Az Oktatási Hivatal által júliusban közölt adatok szerint 126.449 jelentkező közül összesen 94.785-en felvételiztek sikeresen valamelyik hazai egyetemi képzésre, augusztus végén pedig megjelentek a pótfelvételi adatai is, közel 12.000 további új felvettet jelezve. Rekordszámokról van szó, a múlt évhez képest idén sokkal többen jutottak be, hasonlóan magas számokat pedig utoljára 2011-ben, tehát több mint tíz évvel ezelőtt láthattunk. Maguk a puszta számok tehát jók, növekedést mutatnak, amire szükség is van, hiszen a diplomások arányát tekintve a lemaradók között vagyunk az Európai Unióban.

Ugyanakkor nyilván nem mindegy, hogy a friss egyetemisták, és persze azok is, akik már magasabb évfolyamokra járnak, milyen tudást kapnak a hazai iskolákban, milyen tapasztalatokat szereznek ott, és itt nem csak szűkebb szakmai, hanem általánosabb élettapasztalatokra is gondolunk: a nyitott szemű, egyre képzettebb egyetemista egy nagy és fontos intézmény példáján megláthatja, hogy működik a világ, mennyit érnek a szabályok, mennyire hitelesek az ígéretek, milyen magatartási normákhoz kell igazodni, minek van értéke és minek nincs. Szakmai ismeretek mellett viselkedési mintákat is tanul.

• Kérdőjelek a felsőoktatásban

Az idei felvételikről, illetve általában a hazai felsőoktatás helyzetéről számos elemzés jelent meg, egymástól sokszor igen távol álló megállapításokat és véleményeket megfogalmazva.

Ez így helyes, már csak azért is, mert a tudás, a tudomány világáról van szó, amit az élénk, értelmes vita visz előre. A vitatott problémák fontosak, nyilván sok szó lesz még róluk. Érdekes kérdés például az, hogy a felvételiknél a mennyiség oltárán feláldoztuk-e a minőséget: helyes-e, hogy egyes intézményekbe, illetve programokra nevetséges pontszámokkal lehetett bekerülni, felhígult-e a hallgatói állomány, és ha igen milyen hatással lesz ez a képzés általános színvonalára.

Nem kevésbé fontos az esélyegyenlőség kérdése: az ország polgárai adót fizetnek, cserébe pedig elvárhatják, hogy ebből a közpénzből az állam jó minőségű felsőoktatást működtessen, azonos esélyt biztosítva minden tehetséges és szorgalmas fiatalnak a fejlődésre, a társadalmi és anyagi felemelkedésre. Azt is tudjuk, hogy bár az idei felvételi számok szépek, korántsem fog mindenki diplomát szerezni, hiszen nagyon nagy a várható lemorzsolódás, aminek megvannak a maga okai.