A magyar bankok „önként” csatlakoztak a kamatplafonhoz, október 9. után az alap lakáshitelek THM-jei (Teljes Hiteldíj-mutató, ebben benne van a kamat, a kamatfelár és a mindenféle költségek) nagyrészt a 8,5 százalékos plafon és 8 százalék közt szóródtak. Ez jellemzően néhány százalékpont csökkenést jelentett a korábbi állapothoz képest, forintban kifejezve havi pár tízezer forinttal alacsonyabb törlesztőket, a teljes futamidőn több millió forinttal alacsonyabb visszafizetendő összeget. Ennél ráadásul jobb konstrukciók is elérhetőek: a bankok kisebb THM-et határoznak meg, minél hosszabb a futamidő, minél nagyobb a kölcsönösszeg és minél magasabb a hitelfelvevő jövedelme.
Fent az „önként” szó azért került idézőjelbe, mert valójában szó sincs önkéntességről: Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter gyakorlatilag megzsarolta a bankokat. Vagy felpörgetik a hitelezést (ez forrotta ki magát végül a kamatplafonná), vagy fizethetnek nagyobb különadót. A 8-8,5 százalékos THM-ek és az ennek legnagyobb részét kitevő 7,5-8 százalékos hitelkamatok azt jelentik, hogy a bankok jelen állás szerint veszteséggel, esetleg nullszaldóval hiteleznek. A 20 éves BIRS (bankközi kamat-referenciamutató) 7,5 százalék körül mozog, a 10 éves BIRS 7,6 százalék körül. Ezt azt jelenti, hogy jelen állás szerint egy bank semmivel nem jár jobban, ha lakáshitelt bocsát ki, mintha egy másik banknak ad kölcsön.
A versenytorzító, erőszakos (jog)szabályalkotáson túllépve a kormány immár nyílt fenyegetéssel, zsarolással kényszerít piaci vállalkozásokat, hogy kedve szerint működjenek. A verőlegény-gazdaságpolitika arca, végrehajtója és szellemi atyja Nagy Márton. A miniszternek van víziója, de szinte biztos, hogy nincs igaza.
Azért a bankokat nem kell sajnálni