Az új kamatplafon olyan, mint a tűzijáték: szép, szép, de nincs sok haszna

A magyar bankok „önként” csatlakoztak a kamatplafonhoz, október 9. után az alap lakáshitelek THM-jei (Teljes Hiteldíj-mutató, ebben benne van a kamat, a kamatfelár és a mindenféle költségek) nagyrészt a 8,5 százalékos plafon és 8 százalék közt szóródtak. Ez jellemzően néhány százalékpont csökkenést jelentett a korábbi állapothoz képest, forintban kifejezve havi pár tízezer forinttal alacsonyabb törlesztőket, a teljes futamidőn több millió forinttal alacsonyabb visszafizetendő összeget. Ennél ráadásul jobb konstrukciók is elérhetőek: a bankok kisebb THM-et határoznak meg, minél hosszabb a futamidő, minél nagyobb a kölcsönösszeg és minél magasabb a hitelfelvevő jövedelme.

Fent az „önként” szó azért került idézőjelbe, mert valójában szó sincs önkéntességről: Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter gyakorlatilag megzsarolta a bankokat. Vagy felpörgetik a hitelezést (ez forrotta ki magát végül a kamatplafonná), vagy fizethetnek nagyobb különadót. A 8-8,5 százalékos THM-ek és az ennek legnagyobb részét kitevő 7,5-8 százalékos hitelkamatok azt jelentik, hogy a bankok jelen állás szerint veszteséggel, esetleg nullszaldóval hiteleznek. A 20 éves BIRS (bankközi kamat-referenciamutató) 7,5 százalék körül mozog, a 10 éves BIRS 7,6 százalék körül. Ezt azt jelenti, hogy jelen állás szerint egy bank semmivel nem jár jobban, ha lakáshitelt bocsát ki, mintha egy másik banknak ad kölcsön.

Nagy Márton feltalálta Orbánnak a verőlegény-gazdaságpolitikát

A versenytorzító, erőszakos (jog)szabályalkotáson túllépve a kormány immár nyílt fenyegetéssel, zsarolással kényszerít piaci vállalkozásokat, hogy kedve szerint működjenek. A verőlegény-gazdaságpolitika arca, végrehajtója és szellemi atyja Nagy Márton. A miniszternek van víziója, de szinte biztos, hogy nincs igaza.

Azért a bankokat nem kell sajnálni