Orbán is a fiskális alkoholizmus csapdájába esett

„Akkor leszünk majd erős, stabil és boldog ország, amikor azt fogják hallani a tisztelt hallgatók, hogy a magyar költségvetés pluszban zárt, tehát több pénzt állított elő, mint amit fölhasznált, még tartalékot is képzett, vagy másoknak hitelezett kamatra, meg ilyesmi. De a magyar költségvetés nem ilyen” – fejtegette a közrádióban szeptember 29-én Orbán Viktor kormányfő.

Varga Mihály pénzügyminiszter október 3-án mégsem azzal állt elő, hogy a kormány mérsékli az államháztartás hiányát, ellenkezőleg: a büdzsé addig 3400 milliárd forintra tervezett idei deficitjét 3900 milliárdosra emelte. Mivel közben az is kiderült, hogy a GDP-előrejelzés is túlságosan optimistának bizonyult, az uniós hiánymutató a bruttó hazai termék 3,9 százaléka helyett 5,2 százalék lesz.

„Idén 1170 milliárd forinttal nő a költségvetés kamatkiadása, ebből 560 milliárdot az infláció mértékét követő lakossági állampapírokra fizetnek ki” – summázta a Költségvetési Tanács (KT) konferenciáján Baksay Gergely, az MNB ügyvezető igazgatója. Vagyis az állam a többletkiadásai nagy részét magas kamatozású állampapírok eladásával fedezi, ezzel saját későbbi terheit növelve.

Az idén háromezermilliárd forintra becsülhető kamatkiadások elérik a GDP 4 százalékát, azaz a költségvetés nagyjából minden nyolcadik-kilencedik forintja erre megy. Ez már olyan súlyú teher, amekkora Medgyessy Péter miniszterelnök 2002-es bőkezű száznapos programja után az ő, illetve utódja, Gyurcsány Ferenc költségvetését terhelte meg.