Magyar szemmel olvasva mintha egy csöpp népies-urbánus vitát is bele lehetne sejteni annak történetébe, miért van a nagyjából fél magyarországnyi lakosságú skandináv országban két norvég nyelv. Vagy akár kicsit több.
A kérdés aktualitását – mondanunk sem kell – Jon Fosse irodalmi Nobel-díja adja. A szerző nynorsk nyelven alkot.
Ezt ahhoz lehetne hasonlítani, mintha egy magyar irodalmi Nobel-díjas moldvai csángóul írna
– adott nemrég hátteret a hvg-ben Kun Árpád Norvégiában letelepült író, majd ezt tette hozzá:
„Persze erősen sántít a hasonlat, mivel mindkét norvég nyelvet kötelezően tanítják az iskolában, tehát elméletileg mindenki el tudja olvasni Fossét. A gyakorlatban ugyanakkor a többségi nyelvet, a bokmålt beszélők nem biztos, hogy olyan könnyedén olvassák a kisebbségi nyelvet, a nynorskot, mivel csak második nyelvként tanulják, és legendás, hogy a bokmålt beszélő nebulók mennyire utálják és feleslegesnek tartják.“

A Nobel-díjas Jon Fosse /// Első nyelv vagy második
AFP / EIRIK HAGESAETER