Kissinger fausti alkuja: zsidóként lett egy antiszemita elnök embere

„Golda, tudnod kell, hogy elsősorban amerikai vagyok, másodsorban amerikai külügyminiszter, és harmadsorban zsidó” – az 1973-as jom kippuri háború idején a Közel-Keleten közvetíteni igyekvő Henry Kissinger mondta ezt a zsidó állam amerikai támogatását sürgető Golda Meir izraeli miniszterelnöknek. Meir nem késlekedett a válasszal: „Henry, elfelejted, hogy mi itt, Izraelben jobbról balra olvasunk.” A pengeváltás szerepel a Magyarországon most bemutatott Golda című filmben is (lásd Magányos élet című írásunkat), és a nekrológok szerint a Kissinger által felállított fontossági sorrend pontosan jelzi a múlt héten, százévesen elhunyt egykori amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó és külügyminiszter életét, politikai, ideológiai pályáját.

Heinz Alfred Kissinger 1923. május 27-én, a bajorországi Fürthben, biztos egzisztenciájú, középosztálybeli ortodox zsidó családban született. Kilencéves volt, amikor Adolf Hitlert Németország kancellárjává nevezték ki, és tizenkettő, amikor megszülettek a nürnbergi zsidó törvények, amelyek alapján az apja elveszítette a tanári állását, és ő sem juthatott be a kiszemelt középiskolába. A fenyegető veszélyt anyja ismerte fel, és 1938 augusztusában New Yorkba érkezett a család, talán az utolsó lehetőségként a pogromok elszabadulása előtt (13 rokonuk a holokauszt áldozata lett).

Manhattan északnyugati részén, a Washington Heights negyedben telepedtek le, amit a helyiek Negyedik Birodalomnak (Fourth Reich) is neveztek az ott élő, Németországból elmenekült zsidók után. A Henry nevet felvett Kissinger a középiskola után a New York-i City College-ban tanult tovább, részben mert a családjának nem volt sok pénze, s a főiskola szinte ingyenes volt, részben mert más zsidók is oda iratkoztak be, az amerikai elit egyetemek ugyanis kvótákkal akadályozták a bejutásukat.

Esti kurzuson könyvelőnek tanult, nappal dolgozott, mígnem 1943-ban behívták katonának, s az alapkiképzés után megkapta az amerikai állampolgárságot. Ott ismerkedett meg a szintén Németországból elmenekült, nála 15 évvel idősebb, luteránus Fritz G. A. Kraemerrel, aki miközben konzervatív politikai nézeteket plántált a húszéves Kissingerbe, elintézte, hogy ifjú védence hírszerzői feladattal kerüljön át a normandiai partraszállást követően az európai frontra.