"A születő magyar nemzetállam szimbóluma" – interjú Fónagy Zoltán történésszel a 150 éves Budapestről
8 perc
2023.05.21. 10:30
Miért húzódozott 150 éve Buda és Pest a városegyesítéstől, miért áradt oda a nép, akkor is, ha a körúton kívül csak tömegszállások várták a többséget, hogyan lett a nemzeti büszkeségből bűnös várossá Budapest? – erről beszélgettünk Fónagy Zoltán történésszel.
HVG: Széchenyi Istvánhoz kötjük a Budapest nevet, de azt is tudjuk, széles konszenzus alakult ki abban, hogy Pest és Buda egyesüléséből kell létrejönnie az ország új fővárosának. Miért volt ez ennyire egyértelmű?
Fónagy Zoltán: Már a század elejétől gyakran használták a Budapest nevet a Pest-Buda mellett-helyett, de az, hogy a reformkor véleményvezére, Széchenyi István is így nevezte, sokat lendített az elterjedésén. Az is benne volt a levegőben már régóta, hogy a két városnak egyesülnie kell, s persze ennek a feltételét, az állandó összeköttetést, a Lánchidat is Széchenyi szervezőereje teremtette meg.
A kortársak úgy látták, Buda, az egykori királyi székhely mint a magyar államiság szimbolikus központja, és Pest, a XIX. század elejétől legdinamikusabban fejlődő hazai város ideális páros lenne.
Az országgyűlés praktikus okokból még a Bécshez közeli Pozsonyban ült ugyan össze, de az nem volt kérdés, hogy a század első nagy alapításai, a kulturális intézményrendszer úttörői, mint a Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Színház, Pesten jöjjenek létre.
Ez a város volt a születő magyar nemzetállam szimbóluma.
Már a szabadságharc végén rendeletben egyesítette a két várost a Szemere-kormány, de még az önkényuralom idején is egységesen kezelték őket például az adóigazgatásban.
HVG: Miért lett még a Trianon előtti országhoz képest is túlságosan nagy város Budapest? És miért akarta magát Párizzsal, vagy akár csak Béccsel összehasonlítani?