A német szélsőjobb az elégedetlenség hullámán tör ki a karanténból

„Ön kire szavazna, ha jövő vasárnap parlamenti választások lennének?” – teszik fel a kérdést rendszeresen a közvélemény-kutatók a német polgároknak. A legutóbbi, május végi felmérés eredménye általános feltűnést keltett: a szélsőjobboldali populista Alternatíva Németországnak (AfD) pontosan ugyanannyi voksra,

a szavazatok 18 százalékára számíthatna,

mint a jelenlegi berlini kormánykoalíciót vezető szociáldemokraták (SPD). Az eredményt az összes többi parlamenti párt és a politikai elemzők nagy többsége is aggasztónak találta, s meg is indult az oknyomozás, kiderítendő, miként alakulhatott így.

Die Welt: Amikor az AfD már Orbán Viktornak is sok

Radikalizálódik a német szélsőjobb pártja, és emiatt azt tapasztalja, hogy váratlanul kimarad a hasonszőrű európai tömörülések összefogását célzó egyeztetésekből, mivel a többiek igyekeznek mérsékeltnek mutatkozni. Példa rá a jó három hete, Budapesten tartott tanácskozás, amelyet a magyar kormányfő azért hívott össze, hogy megvitassák: egyesüljön-e egyetlen nagy frakcióba a szélsőjobboldal az Európai Parlamentben, és ha igen, milyen feltételek mellett.

Az ellenzéki keresztény uniópártok (CDU–CSU), a pillanatnyi helyzet szerint legerősebb politikai erő (29 százalék) számára nyilvánvaló, hogy az SPD, a Zöldek és a jobboldali liberális szabaddemokraták (FDP) alkotta hármas kormánykoalíció a hibás. Mindenekelőtt a klímavédelem jegyében meghirdetett, s Robert Habeck alkancellár (Zöldek) nevéhez fűződő fűtési és energiatakarékossági törvénytervezet, amely a gáz és a szén felhasználásának korlátozásával és a megújuló energiaforrások igénybevételének kötelező előírásával az emberek mindennapi életébe szólna bele.