Elveszett a józan ész, megalomániás, sosem volt mesebeli kastély lesz a "visszaépülő" diósgyőri vár
Ami a diósgyőri várral történik, jól mutatja, hol húzódik a látogatói igények és a szakmai elvek közötti kompromisszum, és miért Disneyland tündérvárát húzzák fel a történelmi terek kompromisszumos, de alapvetően hiteles újraalkotása helyett.
A régi 200 forintos bankjegyről is jól ismert diósgyőri vár látképe, az omladozó, alacsony falszakaszokkal alig-alig összekötött négy jellegzetes torony, amelyből az egyik félig leomlott, már 2014-ben alaposan módosult. Visszaépült a tornyok közötti palotaszárny, most pedig emeletes háznyi betonfalak nőnek köré, amelyek hőerőműnek tűnnek ugyan, ám valójában a középkori külső vár rekonstrukciója. A helyiek sem értik, mi történik.
Azt már csak a szakértők tudják, hogy
a hiteles egykori állapot helyreállítása helyett olyan puzzle készül, ami ebben a formájában soha nem volt látható, méghozzá mára csaknem 18 milliárd forintból.
Rostás László egykori miskolci főépítész akkorát álmodott, hogy azt nemcsak a kritikusok, hanem a középkori falak sem bírták. Statikai problémák adódtak, ezek megoldására nem volt forrás, ezért a kivitelező levonult, az építkezés két évre megállt. Veres Pál miskolci polgármester türelme tavaly november végén fogyott el, megelőlegezte a pénzt, és megrendelte a statikai megerősítést. Másnap Lázár János megígérte a szükséges forrást, ám ez a mai napig nem érkezett meg.
Az 1960-as években a velencei charta elvei szerint romként konzerválták az épületet, betonmonstrumokkal kiegészítve. Ám ez mind műszakilag, mind esztétikailag elavult a kétezres évekre. Bár a konzervatív műemlékes szakma továbbra is ódzkodott a rekonstrukcióktól, a világ sokat változott, és még az önálló műemlékvédelem is megszűnt a 2010-es években. A hatalom pedig kifejezetten pártolta a dicső múlt emlékeinek élményszerű bemutatását. Így aztán megnyílt az út a diósgyőri vár nagyarányú visszaépítése előtt.
A munkát élénk vita kísérte, pedig a 2014-ben befejezett első ütem szilárd szakmai lábakon állt, a régészeti feltárásból sok száz faragott kőelem került elő. Szekér György építész-művészettörténész ezekre is támaszkodva készítette el a vár elméleti rekonstrukciós modelljét, amiben meghatározta az igazolható, tehát rekonstruálható, illetve hipotetikus elemeket. Ismert volt a palota alaprajza, az egykori bejáratok helye, a tornyok falai pedig megőrizték a palota kapcsolódási pontjait.