Hogy tudtak felszívódni a háborús bűnös „kisnyilasok” 1945 után?

10 perc

2024.02.02. 17:30

Bayer Zsolt nagyapja, Gyimes Károly történetének ürügyén megnézzük, hogy miért úszhatták meg a felelősségre vonást a hozzá hasonló kisnyilasok, illetve, hogy miként is működött a háborús bűnösök fölött ítélkezni hivatott népbíróságok rendszere. A szerző történész is.

Amikor 1944. december 22-én felállt a dálnoki Miklós Béla vezérezredes vezette Ideiglenes Nemzeti Kormány a szovjet hadsereg által megszállt Debrecenben, egyik első vállalása volt a szövetséges nagyhatalmak felé, hogy felelősségre vonja a magyar háborús bűnösöket. Ennek pedig a jórészt formálódófélben lévő hatóságok azon nyomban neki is láttak.

Akkora volt a sietség, hogy a népbíráskodásról szóló kormányrendelet még hatályba sem lépett, amikor már ez alapján szabtak ki, és azon melegében hajtottak is végre halálos ítéleteket Budapest német megszállástól megszabadított részén.

Az első elítéltek Rotyis Péter főtörzsőrmester és Szívós Sándor szakaszvezető voltak, akiket a nyugatra szökött Hajnal Alajos vezérőrnagy mellett a 401-es számú különleges munkaszolgálatos század 124 tagjának meggyilkolásáért vontak felelősségre, majd az ítéletek elhangzását követően nem sokat teketóriázva, a művelethez szükséges szakértelmet is nélkülözve egyszerűen lámpavasra húzták őket az Oktogonon.

Ha nem is ennyire szembetűnő módon, de a kapkodás és a gyors eredményre törekvés végig sajátja maradt a népbírósági eljárásoknak, amelyek célja, a látszat ellenére, elsősorban nem is feltétlenül a háborús bűnösök megbüntetése volt, hanem a kiszabott ítéletek politikai hasznosítása.

  • A népbíróságok, mint politikai intézmények

A magyarországi népbíráskodással a kezdetektől rengeteg baj volt, a nyomozóhatóságok nem voltak túlzottan a helyzet magaslatán (már csak azért sem lehettek, mert a legtöbben, akik szakmába vágó tapasztalatokkal rendelkeztek, inkább a vádlottak, mint a vádlók csapatát erősítették), miközben a bírók, az ügyvédek és a népügyészek között erősen felülreprezentált volt a zsidóság, ami az antiszemitizmussal nehezen vádolható Bibó István szerint is komoly problémát jelentett.

Már csak azért is, mert ha a sok esetben haláltábort megjárt, de legalábbis a vészkorszakot halálfélelemben, bujkálva töltő emberek képesek is voltak erőt venni magukon és nem szabad utat engedni a bosszúvágyuknak, az ezzel kapcsolatos feltételezéseknek a származásuk puszta ténye erős táptalajt biztosított.