Néhány éve fedezte fel a világ ezt a 78 éves grúz festőnőt, aki nem a megszokott módon alkotott életművet

Új relevanciával bír a kortárs műkereskedelemben és a kortárs művészeti intézményi politikában a globalizációval szembeállítható perifériák naiv, zárványszerű alkotóinak életműve. A jelenségről – amely az áprilisban nyíló 60. Velencei Képzőművészeti Biennáléra is hatással van – egy 78 éves grúz festőnő zürichi kiállítása kapcsán írt szerzőnk.

Nagy Edina

Néhány éve fedezte fel a világ ezt a 78 éves grúz festőnőt, aki nem a megszokott módon alkotott életművet

Néhány héttel ezelőttig még csak nem is hallottam Elene Chantladze nevét. Tulajdonképpen egy véletlennek köszönhetően botlottam bele a zürichi Kunsthalléban. Itt eredetileg a most is zajló zürichi biennálét szerettem volna megnézni, ahogy meg is tettem. De mivel nem kötött le annyira, és a kétteremnyi mű között nem időztem túl sokat, volt időm az egy szinttel feljebb látható As in a Melody or a Bird’s Nest című kiállításra is, ahová a puszta kíváncsiság vezérelt, és ahol aztán ottragadtam.

A 78 éves festőnő szinte az egész életét a Grúzia nyugati részén, a Kaukázus lábainál fekvő Tskaltubóban töltötte. Kis Google-segítséggel kiderül, hogy a szovjet időkben népszerű fürdővárosról van szó, ahol alkalomadtán Sztálin is szívesen időzött a külön a számára épített fürdőházban. Chantladze tehát itt él és dolgozik, konkrétan a házában, amit műteremnek is használ, és ahol a falnak támasztva tárolja képeit.

Tíz évbe telt, mire rájöttünk, hogyan lehet tökéletes a bécsi szelet – Wolfgang Puck és fia a HVG-nek

Budapesten is kitart a jó minőség mellett Wolfgang Puck és fia, Byron Lazaroff-Puck – deklaráltan meg is kérik az árát. A világ egyik legismertebb séfje ma is töretlenül aktív a globális étteremhálózatának ügyeiben, de a Spago éttermeket már fiára bízza. Apát és fiát a menü összeállításáról, az öröklés terhéről, egymással való viszonyukról és arról is kérdeztük, milyen kést használnak. Arról is szó esett, hogy miben erősek a budapesti piacok.