A nagy brit széncsata – 40 évvel ezelőtt indultak harcba a bányászok a Thatcher-kormány ellen
8 perc
2024.03.06. 17:30
Többen belehaltak, és nagyon sokan belesérültek a páratlan hosszúságú, egy egész esztendeig tartó brit bányászsztrájkba, amely 1984. március 6-án tört ki, s amelyet végig erőszak kísért. Nemhogy a társadalom, de még a bányászok többsége sem értett egyet a sztrájkkal, melyet az a szélsőbaloldali szakszervezeti főnök vezényelt le, aki később mélyen elítélte a lengyel Szolidaritás sztrájkmozgalmát, mert az nem a kaptalista, hanem a „szocialista rend” ellen irányult. A menthetetlent akarták megmenteni. A sztrájk kudarcra volt ítélve.
Hatvan év alatt hatodára csökkent a szénbányászatban alkalmazottak száma Nagy-Britanniában. 1920-ban még 1,2 millióan bányászták a szenet az Egyesült Királyság mintegy ezer bányájában, az 1980-as években a megmaradt 173 bányában már csak 200 ezren. De ők is túl sokan voltak. A szén szerepe erősen visszaszorult az energiatermelésben. A világháború után, 1947-ben államosított brit szénbányászat pedig amúgy is versenyképtelennek bizonyult. A világpiaci ár 25 százalékkal alacsonyabb volt, mint amennyiért az államosított szénbányákat irányító NCB (National Coal Board) átvette a szenet, és a bányák még így is veszteségesek voltak. A legolcsóbban bányászható, leggazdagabb, legkönnyebben elérhető szénmezők már kimerültek vagy kimerülőfélben voltak. Az adófizetők pénzéből kellett volna hatalmas összegekkel korszerűsíteni az ország bányáit, amelyeket így sem lehetett volna nyereségessé tenni. Természetesen a korszerűsítéssel, a gépesítéssel is sok bányász vesztette volna el a munkahelyét.
Mindennek a belátását persze nem lehetett elvárni azoktól, akiknek az élete a bányászatra épült, kiváltképp nem az egyéb munkalehetőségektől távoli bányásztelepülések lakóitól.
1979 óta egy erős akaratú, konzervatív, piacpárti, antietatista államnő /sic!/ kormányozta az Egyesült Királyságot: Margaret Thatcher, akit a szovjet sajtó kezdett Vasladynek becézni. A kormányfő 1984 elején népszerűsége csúcsán volt. 1982-ben megnyerte a falklandi háborút, 1983-ban nagy fölénnyel győzött pártjával az országos választásokon.
A bányászat Nagy-Britanniában ún. closed shop volt, vagyis csak szakszervezeti tagokat, a NUM (National Union of Mineworkers) tagjait lehetett alkalmazni. A világháború óta érvényben volt egy íratlan egyezmény a szakszervezetek és az állam között, miszerint bányákat bezárni, átszervezni, tömeges elbocsátásokat végrehajtani csak a szakszervezetekkel megállapodva lehet. A szakszervezetek a brit gazdaság tehertételévé, súlyos piactorzító tényezővé váltak.
Margaret Thatcher ezt az íratlan egyezséget rúgta fel. Az előző konzervatív miniszterelnököt, Edward Heath-t 1974-ben egy bányászsztrájk buktatta meg. Tőle vette át a párt vezetését Thatcher. Már ellenzékben elkészült és ki is szivárgott egy koncepció arról, miként kívánják a szakszervezetek túlhatalmát megtörni. Ezzel a koncepcióval vette át az ország kormányzását Thatcher az 1979-es választási győzelme után.