Csak két hete volt Magyarország a NATO tagja, amikor ma 25 éve elkezdődött Jugoszlávia bombázása
11 perc
2024.03.24. 16:30
A NATO 25 évvel ezelőtt, 1999. március 24-én indított kiterjedt légiháborút Jugoszlávia ellen. A NATO békefenntartó csapatokkal kívánta megállítani a Koszovói Felszabadítása Hadsereg (UCK) és a jugoszláv hadsereg közötti háborúskodást, illetve a koszovói albánok elleni népirtást. De a Milosevic-rezsimet csak bombákkal lehetett meggyőzni. Az akkori Orbán-kormány teljes mellszélességgel az atlanti szövetség mellé állt a szerb kormány – és benne Orbán jelenlegi szövetségese, Alaksandr Vucic – ellenében. Az MSZP tiltakozott az ellen, hogy Magyarországról induljanak NATO-bombázók bevetésre.
Az albán többségű Koszovó Szerbia autonóm tartománya volt. Nem adatott meg számára a föderatív Jugoszlávián belül a köztársasági státusz. Ezért a státuszért küzdöttek már régóta, de kivált Tito halála után a koszovói albánok politikai vezetői. 1989-ben azonban Koszovó tartományi autonómiáját is megszüntették. Ekkor a lakosság igen nagy részét átfogó, erőszakmentes ellenállási mozgalom bontakozott ki, párhuzamos albán intézményrendszer épült ki.
Az erőszakmentes ellenállási mozgalom nem ért célt. Megalakult a Koszovói Függetlenségi Hadsereg nevű irreguláris haderő, amely gerillaeszközökkel, terrorakciókkal harcolt Koszovó függetlenségéért. Az EBESZ közvetítésével 1998-ban létrejött tűzszünet rövidéletűnek bizonyult. Azt mindkét fél megsértette.
1999 januárjában Račak faluban szerb biztonsági erők fegyvertelen civileket gyilkoltak halomra. A račaki mészárlás a nemzetközi figyelem középpontjába állította a koszovói helyzetet.
Párizs elővárosában, Rambouillet-ben nemzetközi konferencián kidolgozták az ún. Rambouillet-i Egyezményt, melynek értelmében a jugolszláv haderőt kivonták volna Koszovóból, Koszovó autonóm státuszt kapott volna, és NATO békefenntartó erőket telepítettek volna oda. A NATO ehhez széleskörű cselekvési szabadságot igényelt Jugoszlávia területén. A tárgyalások második fordulójára, amelyet már Párizsban tartottak a Kleber sugárúton, a jugoszláv álláspont még elutasítóbb lett. Immáron semmilyen külföldi haderő jelenlétét nem fogadták el Koszovóban.