András jól menő cégnél dolgozik, ahol gyakornoki pozícióból küzdötte fel magát vezetővé. Az évek során sokat dolgozott, közben családot is alapított, látszólag kerek és szép élete van, amelyben mindennek megvan a maga helye. Ő azonban napi szinten szorong, hogy mindenhol helytálljon, eltartsa a családot egyedül, legyen elég ideje a feleségére, a gyermekére. Idővel a szorongása túl sok energiáját veszi el, és annyira nyomasztóvá válik számára, hogy mindent megtesz az elnyomásáért. Ezért irreális munkatempót diktál magának és a csapatának egyaránt, hiszen ha jól teljesít, megmarad a stabil állása, elismerik, növekedhet a fizetése, ami további biztonságot adhat a családja számára. András gyakorlatilag robot üzemmódba kapcsolva viszi a mindennapjait, a szorongás nyomása elől menekülve. A családjával kevés minőségi időt tölt, mivel otthon is a másnapi elintézendők, megbeszélések, konfliktusok járnak a fejében. Indoklása szerint mindezt a közös stabil és boldog életükért teszi.
