Miért a bizalom az alapja a fejlődésnek? Mi a következménye, ha csak „túlélek”? Hogyan lehet a kapcsolat a legfőbb gyógyír? Mikor, ha nem most? Feldmár András és Büky Dorottya tévelygőknek írott párbeszéde az életszakaszainkhoz kapcsolódó kríziseinkről.
B D: Épp Elizabeth Davis Életkör című könyvét olvasom a női élet szakaszairól. Már csak azért is érdekes, mert a hagyományosnak tekintett tizenkét ciklus közé ő beilleszt egy tizenharmadikat is, az Átváltoztatót. Ez maga a légüres tér, a korlátlan lehetőségek archetípusa. Az Átváltoztatóban lenni talán a legjobb a világon, szerintem legalábbis. Igaz, lehet félelmetes is, mert nincs semmi kapaszkodó, de az az izgalom, hogy bármi lehet, semmihez sem fogható. András, te már beszéltél arról, hogy az ember a birtokában lévő információk alapján térképet alkot magának a világról, aminek a segítségével eligazodik a dolgaiban. Ám aztán idővel, a kor előrehaladtával, sok új élmény és információ összezavarja a térképet, használhatatlanná teszi. Ezt az időszakot lehet krízisnek is tekinteni, de lehet úgy is nézni, ahogy Davis ír róla: az élet forrásaként, ahol a kezdet és a vég találkozik. Ez esetleg túl költőien hangzik így, de talán érhető, mit akarok mondani.
A Fidesz meg akarja mutatni, hogy a pártnak van valós társadalmi bázisa, szavazói önbizalmát növelné a digitális honfoglalással – mondja a politológus. De kiket céloz meg Dopeman podcastjával? És ad majd interjút független médiának is?
Csak a gyermek jövője és személyiségfejlődése szempontjából megfelelő nevet adhatnak majd a szülők.
A Nemzeti Gárda katonái vasárnap este óta fegyverekkel járják a főváros utcáit.
Ismét az X-en szólalkozott össze Szijjártó Péter és az ukrán kollégája, Andrij Szibiha.
