B D: Épp Elizabeth Davis Életkör című könyvét olvasom a női élet szakaszairól. Már csak azért is érdekes, mert a hagyományosnak tekintett tizenkét ciklus közé ő beilleszt egy tizenharmadikat is, az Átváltoztatót. Ez maga a légüres tér, a korlátlan lehetőségek archetípusa. Az Átváltoztatóban lenni talán a legjobb a világon, szerintem legalábbis. Igaz, lehet félelmetes is, mert nincs semmi kapaszkodó, de az az izgalom, hogy bármi lehet, semmihez sem fogható. András, te már beszéltél arról, hogy az ember a birtokában lévő információk alapján térképet alkot magának a világról, aminek a segítségével eligazodik a dolgaiban. Ám aztán idővel, a kor előrehaladtával, sok új élmény és információ összezavarja a térképet, használhatatlanná teszi. Ezt az időszakot lehet krízisnek is tekinteni, de lehet úgy is nézni, ahogy Davis ír róla: az élet forrásaként, ahol a kezdet és a vég találkozik. Ez esetleg túl költőien hangzik így, de talán érhető, mit akarok mondani.
