A Magyar Péter-féle projekt úgy működik “mint a Madagaszkár pingvinjeiben, amikor a cél világos, de a levegőben építik a repülőt”, mondja az egyik minisztérium háttérintézményéből kirúgott lelkész, “van, hogy dobozt hajtogatunk, programot írunk, hangosítást szerzünk”. Arra is választ ad, miért állt fel ténylegesen és képletesen is a politika színpadára. HVG-portré.
HVG: Emlékszik még, hogy kikre szavazott 1990-ben?
Tarr Zoltán: Nem volt az életem része a politika. Biztos az MDF-re, a Fidesz túl liberális volt akkor nekem, de aztán az MDF-től is eltávolodtam, nem tetszett, hogy idős urak cserkésznadrágot húznak, és ott akarják folytatni, ahol 40 éve abbahagyták. A zsidók pusztában vándorlása azért tartott egy generációnyit, hogy a megtisztuljanak azoktól a bűnöktől, amiket Egyiptomban elkövettek. Nálunk ez a megtisztulás nem történt meg. Akik most az országot és az egyházat vezetik, mind a szocializmusban nőttek fel, megőrizve az akkor tanult reflexeket.
HVG: Már fiatalon magas pozíciója volt az egyházban, miért távozott 2015-ben?
T. Z. : Egyebek mellett azon dolgoztunk, hogy az egyház az államtól minél függetlenebb legyen, egyesítettük a Kárpát-medence magyar református egyházait. Szellemi egyesülésre törekedtünk, inkluzivitásra. Nagyszerű idők voltak. Amint megérkezett az új egyházi vezetés, közölték, hogy a nemzetközi és az állammal való kapcsolattartásban nagy változások lesznek, amiben nekem más szerepet szánnak. Hátrébb léphettem volna, de tudtam, ha az állami elvárásoknak való megfelelési kényszer hatásait tapasztalom, nem tudok majd csendben maradni, amivel ártok az egyháznak. Ezért inkább távoztam. Kimentem a piacra, egy techcégnél lettem projektvezető.
HVG: Lehetett volna parókus lelkész valahol vidéken.
