Hősök vagy gonosztevők? Thököly Imre, a kuruckirály tündöklése és bukása
15 perc
2024.05.24. 17:30
2024.06.07. 16:28
Amikor az 1680-as évek elején a korabeli magyar politikum évszázados vágya találkozott egy hasonlóan régóta dédelgetett oszmán stratégiai terv sikerével, egyetlen rövid pillanatra szinte mindenki elhitte, hogy Thököly Imre lehet az az ember, aki végre valahára egyesíteni tudja a három részre szakadt országot. Hogy ez mégsem sikerült neki, ennek elsősorban rajta kívülálló okai voltak, ugyanakkor a későbbi, fokozatosan szűkülő mozgástere nem csökkentette az ambícióit, idővel azonban a ténykedése inkább már kárára vált annak az országnak, amelyet eredetileg megmenteni lett volna hivatott.
Az 1606-ban véget ért 15 éves háború után, legalábbis ami a Habsburg-török viszonylatot illeti, egy hosszú, hivatalosan békés időszak következett, ám a XVII. század 60-as éveire ismét kiújultak a harcok, amik szépen lassan, 1663-ra nyílt háborúvá terebélyesedtek a két nagyhatalom között.
Az 1664 augusztusában a Rába partján, Szentgotthárd és Nagyfalu között kivívott keresztény győzelem után egy pillanatra az is hihetővé vált sokak számára, hogy eljött az ideje a hódoltsági területek felszabadításának és a három részre szakadt Magyarország egyesítésének. Nagyobbat nem is tévedhettek volna. A magyarországi hadszíntéren addig példátlan győzelmet (a korábbi két, igazán nagy, nyílt mezei csatában, 1526-ban Mohácsnál és 1596-ban Mezőkeresztesnél a törökök győztek) a bécsi udvar időnyerésre használta fel és napokkal később megkötötte a Porta képviselőivel a vasvári békének nevezett szerződést, ami formailag egy 20 évre szóló fegyverszünet volt.
Ezt a korszak magyar főnemeseinek egy igen jelentős része a bécsi udvar árulásaként értelmezte és a magyar történetírásban is a leggyakrabban a szégyenteljes jelzővel szerepel együtt a vasvári béke. Ugyanakkor Lipót császárt nem a magyarokkal való kiszúrás szándéka mozgatta, egyszerűen annyi történt, hogy időközben ismét elkezdett feszültté válni a viszony a Francia Királyság és a Német-Római Császárság között, így Lipót nem köthette le magát egy hosszadalmas háborúval keleten, amikor bármelyik pillanatban szüksége támadhatott az itt harcoló csapatokra egy franciák elleni háborúban.
Ez a kényszer vezetett oda, hogy Vasváron, a papíron vesztes Köprülü Ahmed nagyvezír olyan megállapodást köthetett a bécsi udvar képviselőivel, mintha csak ő győzött volna Szentgotthárdnál és nem a keresztény hadak.