A Fico-merénylet is bizonyítja, nem marad következmény nélkül, ha gyűlölettel telített a politikai világa

Orbán Viktor nem túlságosan tanulékony. A magyar miniszterelnök már a szlovák kormányfő elleni merénylet másnapján ráerősített az ellenségkép gyártására, és ebben még a tények sem akadályozták meg. Hangja sem rezdült, amikor közölte: „Tudjuk, hogy az elkövető egy háborúpárti ember volt. Miután a baloldal háborúpárti, ezért szerintem nem indokolatlan az a kijelentés, hogy egy baloldali, egy progresszív baloldali gondolkodású, háborúpárti elkövetővel van dolgunk.” Aminek az alapja – a szándékos dezinformáláson és ellenségképzésen túl – egy félrefordítás volt. Orbán Viktor tehát, miközben politikai szövetségese élet és halál között lebegett, megragadta az alkalmat, hogy az esztelen agresszió apropóján egy sajátos logikai eszmefuttatással tovább tüzelje a gyűlöletet.

Holott a

gyűlöletkeltő politikai közegben az indulatok könnyebben eljutnak az erőszakig

– ebben minden, a HVG által megkérdezett szakértő egyetértett. A konkrét esetben ugyanakkor azt is hangsúlyozták, hogy a merénylő az első jelentések alapján magányos elkövetőnek tűnik, és a profilja, a politikai hovatartozása sem egyértelmű ahhoz, hogy megállapítható legyen a közvetlen összefüggés a szlovákiai nyilvánosságot is eluraló agresszív közbeszéd és a támadás között. Ráadásul óvatosan kell eljárni azért is, mert a gyűlöletbeszéd felhánytorgatása könnyen az áldozat hibáztatásának tűnhet – intenek.