A zongoracipelő ceruzavirtuóz – Nepp József nélkül nem lehet megírni a magyar rajzfilmtörténelmet

10 perc

2024.06.23. 13:50

2024.06.23. 14:15

Kilencven évvel ezelőtt, 1934. június 23-án született az a mester, aki a rajzfilmet Magyarországon felnőtt művészetté tette. Alkotója, társalkotója volt a magyar animáció szinte valamennyi nagy figurájának: Gusztávnak, a Mézga-családnak, Bubó doktornak, a Macskafogó főmacskáinak és főegereinek. A rajzos Lúdas Matyi sem jöhetett volna létre nélküle. Ő csinált a Hofi-Koós-duóból megalkuvó macskákat, övé volt a frenetikus Öt perc gyilkosság. Ő teremtette meg Hófehért, a Grimm mese noir realista, felnőtt változatát. Rajzolt, írt, rendezett, tanított. Alkotótársa volt a magyar animáció valamennyi jelentős alkotójának. Ő volt Dodi, a mindenes. 2017-ben halt meg.

Csepeli munkáscsaládban született: „Csepeli vagyok és a családomban mindenkinek úgy alakult a sorsa, hogy amikor elvégezte az iskolát, befejezte a tanulást, elment dolgozni a gyárba. A Weiss Manfrédhez, a Rákosi Művekbe, vagy a Csepel Vas- és Fémművekbe, épp mikor hogy hívták. Gyerekfejjel én sem tudtam másként elképzelni az életet, mint úgy, hogyha elvégzem az iskolát, és megszerzem a bizonyítványt, elmegyek dolgozni egy gyárba.” (Újságmúzeum, 2024. február 26.)

1945 nyarán egészen rendkívüli dolog történt az agyonbombázott Csepelen. A helyi kisgazda, szociáldemokrata és kommunista pártszervezet szülők kezdeményezésére együttesen felkérte a pannonhalmi bencéseket, hogy alapítsanak gimnáziumot Csepelen. Így jött létre az ország első koedukált, államilag támogatott, tandíjmentes egyházi iskolája, ahová a Nepp szülők is beírathatták a gyereküket.

Az iskolai értesítők szerint Nepp Józsika 1946-ban is, 1947-ben is tiszta kitűnő volt. 1948-ban már nem voltak olyan jók a jegyei, viszont megdicsérték az „ötletes és nívós” Fényszóró című iskolai lap munkatársaként. Ebben a lapban jelentek meg a rajzai, amelyek kiemelkedő tehetségéről árulkodtak.

1952-ben már az államosított gimnáziumban érettségizett, és nyomban felvették az Iparművészeti Főiskolára, csak nem arra a szakra, amelyre igazából vágyott: „…már gyermekkoromban rajzfilmeket szerettem volna készíteni. Lelkesedtem a mozik akkori kísérőfilmjeiként vetített Miki egér- és Donald kacsa-történetekért. Amikor 18 éves voltam, nem indult ilyen felsőfokú oktatás, azért választottam a díszítő-festőművész szakot, mert ez is kellő előképzést adott vágyott hivatásomhoz.”

1957-ben végzett, és rögvest alkalmazták az akkor önállóvá vált Pannónia Filmstúdióban, az ország rajzfilm-, animáció- és szinkronstúdiójában. Ott dolgozott évtizedeken át, egészen a nyugdíjba vonulásáig. Ennél egyszerűbb pályakép nem létezik. A családi élete sem volt bonyolult. 1958-ban feleségül vette a főiskolán megismert divattervező párját. Gyerekük nem született. 

Élete minden izgalma, kalandja, fordulata a munkájához kötődött.