„Kiábrándult a szakmából, amikor egy végrehajtás során összetörték az autóját, és kis híján rajta is áthajtottak”
Pár nappal a halála előtt döntött: elhagyja a végrehajtói pályát, és légiirányítónak tanul. Sosem biztatta a Völner–Schadl-ügy 1. számú titkos tanúját arra, hogy bizonyítékok nélkül, önként tegyen vallomást – állítja Bajkó Ernő István bátyjáról, arról az erdélyi fiatalemberről, aki felvidéki menyasszonyával az Árpád hídi ámokfutó áldozata lett.
HVG: Azzal kereste meg a HVG-t, hogy pontosítani szeretné azokat a lapunkban is közölt információkat, amelyek öccsének és a Völner–Schadl-ügy 1. számú tanújának kapcsolatáról szóltak. Miért érzi úgy, hogy ki kell állnia a testvéréért?
Bajkó Ernő István: Szörnyű tragédia történt velünk, amilyet az ember a moziban szokott látni, és soha nem hinné, hogy a részese lehet. Kegyeletsértőnek érezzük, ami az öcsémről megjelent. A mi információink szerint nem igaz, hogy az 1. számú tanút a testvérem, Bajkó Ervin Antal készítette volna fel arra, hogy elmenjen az ügyészségre vallomást tenni. Az egyetem befejezése előtt, 2015-ben az öcsém egyik szakmai gyakorlati helye a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség volt, tisztában volt vele, hogy egy ilyen horderejű ügyben bizonyítékokra van szükség.
A tanú az ügyészségen részletes vallomást tett, konkrétan megnevezett végrehajtókat, hogy ki kinek mit osztott vissza, de semmivel sem támasztotta alá, még azt sem árulta el, honnan tudja mindezeket. Egyre inkább kezd világossá válni előttünk, hogy amikor a tanú két és fél évvel később a bíróságon megnevezte az öcsémet mint állítólagos információforrást, azt azért tette, hogy kimeneküljön a helyzetből. Ha igaz lett volna, hogy az öcsém biztatta, akkor Ervin nem lett volna annyira meglepett és dühös, nem érezte volna magát annyira átverve, amikor beidézték a bíróságra tanúskodni.
HVG: Ön szerint az öccse nem is tudott arról, hogy az 1. számú tanú a botrány kipattanása után eldöntötte, kipakol az ügyészségen? A tanú azt állítja, hogy mindent egyeztetett a testvérével, aki segített neki, mivel régebben benne volt a végrehajtói világban, mint ő.
B. E. I.: Az 1. számú tanú az időközben nyilvánossá vált ügyészségi vallomásában sérelmezte, hogy még nem kapott önálló bírósági végrehajtói álláshelyet. A frusztráció vezérelhette abban, hogy megragadja a korrupciós botrány által teremtett alkalmat; 19-re lapot húzott.
Idén április 24-én, amikor megnevezte az öcsémet a bíróságon, épp Budapesten voltam, és beszéltem a testvéremmel, akit ez a helyzet váratlanul ért. Ha valóban ő biztatta volna a tanút a vallomástételre, akkor pontosan tudta volna, hogy neki is el kell mennie a bíróságra. Sőt már az ügyészségen ki kellett volna derülnie, hogy ő a forrás, és be kellett volna idézni tanúnak. Az 1. számú tanú feltehetően elszámította magát, és most az öcsémre próbálja hárítani a felelősséget, hogy mentse a bőrét a megalapozatlan vallomás következményeitől.
HVG: Nem azért farolt ki a tanú a bíróságon a saját korábbi, talán nem is annyira megalapozatlan vallomásából, mert valakik nyomást gyakoroltak rá? Végtére is abban a monori végrehajtói irodában dolgozott, amely a korrupció egyik iskolapéldája lett.