Héraklésztól Coubertin báróig: így született meg az ókori görög örökség nyomán az első modern olimpia Athénban
7 perc
2024.07.26. 10:00
Az olimpiai játékok az ókori Görögországban az egészség és a testedzés kultúráján és dicsőítésén alapultak, ám ezt az eszményt a római birodalom nem ápolta, a kialakuló kereszténység pedig kifejezetten megvetette. Több elvetélt és helyi kísérlet után a modern olimpiai játékokat a francia Pierre de Coubertin báró teremtette meg, aki alighanem csak álmaiban remélhette, hogy a négyévente megrendezett játékok a világ legnépszerűbb sporteseményévé válnak. Alábbi cikket a HVG 1996. július 13-án, az első újkori, athéni olimpia centenáriumán jelentette meg, témája örökzöld.
Az olimpiai játékok eredetét homály fedi, hiszen az ókori történelem mélyén rejlő valóságot mondák helyettesítik. Az egyik szerint maga a bikaerejű Héraklész rendezte Olümpiában az első versenyt, megünneplendő, hogy az Alpheiosz-folyó eltérítésével kitakarította Augiász éliszi király istállóit. Egy másik történet Héraklész nagyapját, Pélopszot jelöli meg alapítóként, aki lovasversenyen nyerte el a piszai Oinomaosz király lányának a kezét, s győzelme emlékére rendezett sportjátékokat. A történetírás az első ókori olimpiai versengést az időszámításunk előtti 776. esztendőre teszi, jóllehet a város környéki múlt századi ásatások során találtak egy diszkoszt, amelynek felirata szerint már nyolcszáz évvel azelőtt is folytak valamiféle versenyek. Egy biztos: a játékokat Zeusz tiszteletére tartották.
Az „első” olimpiai játékokról egyetlen bajnok neve maradt fönn: az éliszi Koroiboszé, aki stadionfutásban győzedelmeskedett. (Az egy stadionnyi, azaz 192 méteres táv lefutása volt az ókori olimpiák klasszikus „sprinterszáma”.) A játékok népszerűsége az időszámításunk előtti 6. században nőtt nagyra, ekkor alakultak ki a rendezési szabályok: a versengést négyévente tartották, a nyári napforduló idején, az esemény havában az éppen háborút vívó városállamok tűzszünetet hirdettek. A városállamok a „hazai selejtezők” után küldték el Olümpiába legkiválóbb versenyzőiket, hogy az öt napig tartó játékokon elsősorban futásban, ugrásban, diszkoszvetésben, gerelyhajításban, kocsihajtásban és birkózásban mérjék össze az erejüket.
A legkeményebb feladatnak az ókori öttusa, a pentatlon számított: az első szám a távolugrás volt, a második a diszkoszvetés, a harmadik a gerelyhajítás, a negyedik az egy stadionnyi futás. A négy szám alapján az első két helyen végzett versenyző vívta meg az ötödik, döntőnek minősülő tusát, ami a birkózás volt.