Beatrice Salvioni író: A hímsoviniszta világban a túlélés záloga megörökíteni az erős, lázadó, szabad női sorsokat

HVG: Vallásos nevelésben részesült, nyelvésznek tanult. Miért váltott az irodalomra?

Beatrice Salvioni: Mindig is a történetek megszállottja voltam. Apácákhoz jártam iskolába, az ott töltött évek alatti traumák hozzájárultak az irodalmi ízlésem finomításához. Addig leginkább a vámpírokról szóló történetek meg a mitológiai lények kötötték le a fantáziámat. Az apácáknál megtűrt, nehezen kezelhető gyerek voltam, megszégyenítés tárgya az órákon, ha valamit nem tudtam. Alig vártam, hogy egyetemre menjek, a modern filológia tűnt a legmegfelelőbbnek az akkori terveimhez. Még kamaszkoromban a kezembe került a fodrásznál egy magazin, benne egy interjúval Alessandro Bariccóval, és megragadt bennem, hogy a népszerű olasz író otthonnak nevezte torinói iskoláját, a Holdent.

Amikor 2019-ben beiratkoztam a narratív technikák kétéves kurzusára, magam is megtapasztaltam, hogy a Salinger főhőséről elnevezett iskola a különféle találkozások, inspirációk, dialógusok gyűjtőhelye. Lehetőséget nyújt, hogy csakis az írásnak szenteld magad, részese legyél a narratív világok feltárásának, a történetek kibontásának, a lényeges, valódi önkifejezésnek. A kulcsszó ehhez a személyesség, az eredetiség. Túlzásnak hathat, de a Holden világok alkotója, és nemcsak fiktív, hanem valós értelemben is. A mesterekkel és a kollégákkal egész nap lehetett történetekről beszélgetni, a részletek fontosságáról, az egyes szereplők eltérő stílusáról, beszédmodoráról vagy éppen járásáról.

Beatrice Salvioni író

Leonardo Cendamo

HVG: A Covid-járvány idején vesztette el az édesapját és az egyik nagymamáját. Emiatt írta meg Az Átkozott című regényét?