A mágia csak egy kattintásnyira van – megnéztünk egy kiállítást a boszorkányság múltjáról, jelenéről és jövőjéről

Elég csak a nagy streamingszolgáltatók kínálatát vagy a közösségi média trendeket átfutni, hamar egyértelművé válik, hogy a természetfeletti erők, a spiritualizmus, a boszorkányság témái újfent reneszánszukat élik. Az elmúlt években remake-et kapott többek között a ’90-es évek kedvenc tiniboszorkánya, Sabrina; nézettségi rekordokat döntött az Addams Family Wednesday-ét középpontba állító Netflix-sorozat; miközben az Instagramon és a TikTokon egyre újabb és újabb tarot kártyavetők, városi tündérek és digitális boszorkányok kínálnak különféle szolgáltatásokat az ilyesmire nyitott közönségnek.

Általában véve is megfigyelhető egyfajta spirituális elmozdulás: míg korábban különcnek számítottak a jósnőhöz járó, gyógyító kristályokat gyűjtő, mantrákat mormoló emberek, mostanra a könyvesbolti sikerlisták élén szerepelnek a manifesztáció, azaz a gondolatok teremtő erejét és a vonzás törvényét kiaknázó gyakorlatot bemutató kötetek. Ezzel párhuzamos folyamatként megfigyelhető, hogy míg kezdetben a delulu (az angol delusional, azaz téveszmés) kifejezéssel illették azokat, akik azt hirdették, akaratuk erejével bármit képesek bevonzani, mára a kifejezés megszelídült: Instagram és TikTok felhasználók milliói vállalják büszkén, hogy a delulu gondolkodás segítségével talál rájuk a siker, a csillogás és a szerelem. (A jelenség természetesen nem új keletű, hasonló hullám söpört a világon a 2000-es évek elején Rhonda Byrne: A Titok című könyvének megjelenésével is, amely – szintén korábbi gondolkodókra támaszkodva – a vonzás törvényét hirdette némi mágikus gondolkodással fűszerezve.)

De honnan ered az egyre tömegesebb igény a(z esetenként felhígított) spiritualitásra, és mi köze mindennek a máglyára küldött boszorkányokhoz? Részben erről is szól a Budapest Galéria legújabb, Maleficae. A máglyától az online varázslásig című nemzetközi csoportos kiállítása. A latin cím magyarul annyit tesz: boszorkányok, és bár első pillantásra mi sem tűnik egyértelműbbnek, mint a boszorka alakjának vizualizálása, valójában nem is olyan könnyű meghatározni, pontosan kiket is illet ez az elnevezés. A kurátorok – Gadó Flóra, Hermann Júlia és Kollár Dalma Eszter – erre nem is adnak egyértelmű definíciót, inkább tágabb perspektívából, a spiritualitás, a misztikum, a hiedelemvilágok, a hiten és rituálékon alapuló közösségek és részben a feminizmus tükrében értelmezik a boszorkányság kérdéskörét.