Nincs áram, nincs navigáció – nagy bajokat okozhatnak a most megint erősödő napviharok
7 perc
2024.08.08. 17:30
Hasonlít a földrengésre: tragikus következményei lehetnek, de nem tudni, hogy mikor. Addig pedig nem mindenki gondol a megelőzésre, védekezésre. A geomágneses viharokra a napfolttevékenység mostani újabb maximuma közben megint érdemes figyelni, bár eddig csak annyi történt, hogy amerikai gazdálkodóknak le kellett állniuk a vetéssel.
Valóban voltak már áramkimaradások, valóban zuhantak már le műholdak a napviharok miatt az utóbbi évtizedekben. De mintha eddig nem váltak volna be a borúlátó jóslatok, amelyek egy nevezetes, 1859-es természeti csapás – a Carrington-esemény – hatványozott megismétlődését vetítik előre. Akkor az USA-ban az újdonságnak számító távíróhálózat vezetékeiben olyan nagy többletfeszültség keletkezett, hogy helyenként a vevőkészülékek papírszalagjai is lángra kaptak.
Akadtak távirászok, akiket megrázott az áram. A távíróoszlopok helyenként szikrákat vetettek. Feljegyezték azt a kuriózumot, hogy egyes távíróállomások a saját akkumulátoruk lekapcsolása után, pusztán a napvihar által keltett – vagyis a szó szoros értelmében légből kapott – árammal működtek. Az európai távíróhálózatban csak kisebb károk keletkeztek.
A Nap akkori egyik ismert kutatója, a brit Richard Christopher Carrington leírásából is tudható, hogy a jelenséggel egyidőben a sarkoktól szokatlanul távol, például Rómában, Havannában is északi fényt észleltek. Mivel ezt a látványos természeti jelenséget ugyancsak a napvihar okozza, logikus következtetés, hogy 1859-ben a napkitörések hatása szokatlanul erős volt és szokatlanul nagy területet érintett.
Mindmáig a Carrington-esemény számít a Földön észlelt legerősebb napviharnak. A tudósok a múltat idéző jégminták elemzése nyomán úgy gondolják (bár nem egyhangúan), hogy átlagosan ötszáz évenként fordulhat elő ilyen heves napvihar (tudnillik olyan, amelyik a Földet érinti, mert amúgy sokkal több az erős napkitörés).
Akkor megnyugodhatunk, hogy csak három és fél évszázad múltán lesz nagy a veszély? Sajnos, nem egészen, mert a statisztikai átlag olyan, mint a földrengéseknél: a nagy baj bekövetkezhet sűrűbben is. Akár most is, mert a naptevékenység maximuma körülbelül 11 évenként ismétlődik, és most éppen megint ilyen csúcs közeledik, valószínűleg jövőre lesznek a legmagasabbak az értékek.