Mohammad Junusz, Banglades új kormányfője, a szegények bankjának atyja: "Sosem adok pénzt a kéregetőknek" – HVG-portré, 2010
5 perc
2024.08.08. 12:15
A most 84 éves Mohammad Junusz Nobel-békedíjas közgazdász ideiglenes miniszterelnök lesz Bangladesben, miután az autokratikus Vazed Haszina miniszterelnököt elűző tüntetők őt követelték az átmeneti kormány élére. A szegényeket támogató mikrohitelek elterjesztése nyomán hírnevet szerzett Junusz Párizsból tér haza. A HVG 2010-ben készített vele portréinterjút, ezt közöljük most újra, változtatás nélkül.
– Ha Banglades vagy Budapest utcáin pénzt kérne öntől egy koldus, adna neki?
– Sosem adok pénzt a kéregetőknek, mert akkor úgy érezném, hogy eleget tettem a kötelességemnek, ráadásul megerősíteném őt az életmódjában. Ha viszont nem adok, akkor szenvedek tőle, és igyekszem megoldást találni a problémára.
– A Nobel-díj ítészei szerint talált is. A hitel valóban többet segít, mint az adomány?
– Ha valaki adományt kap, csak pénzhez jut, felelősséghez nem. Ha valaki hitelt vesz fel, felelősséget is vállal, hogy bizonyos időn belül és feltételek mellett visszafizeti. Ha pedig okosan használja a pénzt, még kereshet is vele.
– Ezt a – segíteni és ösztönözni egyszerre – szemléletmódot otthon, a szüleitől tanulta? Már kora gyermekkorában filantrópiára szocializálták a mostoha körülmények?
– Csak kicsivel éltünk a szegénységi küszöb fölött. Édesapám nagyon keveset keresett, mert „kisipari módon”, piacokon értékesítette az általa készített egyszerű ékszereket, mi pedig sokan voltunk testvérek. Édesanyám sokat segített a falubeli asszonyoknak, és ez nyilván rám is hatással volt. Ennek ellenére nem hinném, hogy tőrőlmetszett filantróp volnék, mivel igazából sosem jótékonykodtam. Mindig üzleti modell szerint próbáltam felépíteni egy rendszert, hogy azzal választ adjak az égető problémákra.
– És az ön problémáit ki oldja meg? Vett már fel például hitelt banktól?
– Sosem vettem fel személyes célokra kölcsönt, csakis üzleti vagy intézményi célokra.
– Miután megkapta a Nobel-díjat, az Economist arról cikkezett, hogy a szegények bankja korábban kiválóan működött, de az 1998-as bangladesi árvíz után már nem volt hatékony.
– Sokan reménykedve várják, hogy a Grameen Bank befuccsoljon. Nem értik, miért működik még ma is olyan jól a konstrukció. 1998 után éppenhogy megerősödtünk, hiszen az akkori forgalomhoz képest kétszeresére nőttünk, és ma már kifejezetten biztos lábakon állunk. Sajnálom, hogy ki kell ábrándítanom a kritikusainkat.
– Szexizmussal is vádolták, mondván, hogy a mikrohitelek többségét nőknek folyósítják.
– Érdekes módon feminista szervezetek berzenkedtek. Azt mondták, hogy a nők már a hitel felvétele előtt is túl sokat dolgoztak, ellátták a férjüket, a gyerekeiket, házimunkát végeztek, most meg még üzleti vállalkozásba is kell kezdeniük! Mondtam, ha ez így van, akkor őket hibáztassák, hiszen mi senkire sem kényszerítjük a hiteleinket.
– Ha korlátlan források állnának a rendelkezésére, mi lenne a következő programja?