Mit érdemel az a gyanúsított? Eltérő bánásmódra számíthatnak az ellenzéki, illetve a kormánypárti politikusok

4 perc

2024.08.30. 04:35

Ha az a kérdés merül fel, hogy az ellenzéki politikusokkal szembeni eljárások vehemensebbek-e, mint amikor kormánypártiak keverednek korrupciós gyanúba, akkor érdemes némi összevetést tenni a Völner–Schadl-üggyel.

Schadl György, a végrehajtói kamara elnöke az akkori igazságügyi államtitkárral, Völner Pállal szövetkezve igyekezett meggazdagodni abból, hogy pénzt kért a végrehajtói praxisokért, illetve egyéb szívességeket intézett el a kapcsolatain keresztül. Ha azt nézzük, hogy az ügyészség mindent megtett-e a tények feltárása érdekében, akkor a BKV-ügyben az valószínűsíthető, hogy a vádlottak terhére történtek mulasztások. Az ügyészség ugyanis a nyomozati szakaszban a gyanúsítottak kérése ellenére látványosan nem tett meg minden erőfeszítést a bizonyítékoknak, például a térfigyelő kamerák felvételeinek a beszerzésére. Ebben az esetben ellenzéki gyanúsítottakról volt szó.

Mészáros Lőrinc nevét nem látni az óbudai korrupciós botrány irataiban, pedig a cégeiről is szó van

Mintha csak a megfélemlítés lenne a cél – ez a benyomás támadhat az ellenzéki polgármesterekkel kapcsolatos korrupciógyanús esetek kapcsán. Az ügyészségi intézkedések rendre őket érik el, holott olyan nevek is feltűnnek az ügyekben, mint Mészáros Lőrinc vagy Kocsis Máté.

A Schadl-ügyben éppen ellenkezőleg, a vádlottak, illetve a potenciális gyanúsítottak profitáltak abból, hogy az ügyészség figyelmen kívül hagyott körülményeket.